Az Óperenciás tenger száraz félig, égig érő paszuly sem ér már az égig. Az Üveghegy helyén szupermarket épült, két bors-ökröcskéből m... Tovább olvasom »

Az Óperenciás tenger száraz félig, égig érő paszuly sem ér már az égig. Az Üveghegy helyén szupermarket épült, két bors-ökröcskéből m... Tovább olvasom »
A mosoly és a vigyor ikertestvérek: a mosoly bájos, a vigyor pimaszság. Mosolyogj rám kedvesem, ne vigyorogj, szemtelen! Kacaj és ha... Tovább olvasom »
Az Alzheimer kór bűvölete végiglengte az egész lakást, mindent elvarázsolt a Wctől a speizig, befurakodott a szekrényekbe a ruhák köz... Tovább olvasom »
színlelt kéjkockákon rugdosnak át a holnap macskaköveire leporolom eltévelyedett jelenem órák kattogó tikk-takkját kérem: billentsenek á... Tovább olvasom »
égi szánkó felhőben fut ölelő mélyén simogató hó szendereg szürkén komor napon sziromtalan hervad bimbózó fagyvirág ünnepi csendben kar... Tovább olvasom »
Csípős kedvében érkezett a szél a faluba, fekete felhőket gomolygatott maga előtt, végig rohant a fákon, dühödten rázta meg a zölden ... Tovább olvasom »
Megráz, fenyeget a szégyenes képzet. Örökre feledném, de itt köröz réme. Elmémbe szúr s harap az a gyűlölt gondolat. A kép címe:... Tovább olvasom »
Égi kútba hajtom az arcom, szép felhőkre feszítve tartom. Csillagom süt, kenyerét osztja, számban olvad a fényes ostya. Szívkardommal sú... Tovább olvasom »
"Én Uram, Istenem, összeteszem kezem, imámat hallgasd meg, áldd meg nemzetem, minden magyar házban, álljon egy fenyőfa, bor, búza, ... Tovább olvasom »
Megjelent az Agria Folyóirat téli száma (Még nincs fent a neten, de az újságosoknál már kapható), s benne ez a cikkem is: Utópia... Tovább olvasom »
– Ki vagy? – A Nagyravágyó. – Mit kívánsz? – Minél gyorsabban, minél magasabbra jutni. – Mit kérsz hozzá? – Mind több olyan ismeretet, a... Tovább olvasom »
Az elsötétített nézőtéren elhalt a mozgolódás, a figyelem érezhetően a színpad. felé fordult. A dermedt csendben lassan megmozdultak ... Tovább olvasom »
ég üveggömbjén meteor vörös fénye fatörzset rajzol világok nélkül eltévedt nap sugara horizont alján elvesztettelek kőnehéz súlyt cip... Tovább olvasom »
A tél beálltának míves tanúja: hócsipkecsokor szenderül bőrömön. Dérlepte eresz alatt egymagam mantrázva zúzmarasálban őrködöm: Minden j... Tovább olvasom »
Állj hozzám ide nagyon közel. Érezzem illatát a nyárnak. Szoknyád is suhogva énekel idézi emlékét a vágynak. Levendula illatú blúzod bec... Tovább olvasom »
Tervekre, vágyakra acélhálót sző a lét, szövőszékén csattog a vetélő, ide oda jár. Ígéret földjét már régen elnyelte a világ. Nevess, ké... Tovább olvasom »
Bogdán Jakab meghalt és bár tudott róla, mégsem vette tudomásul. Tudott a halál létezéséről, azt is elfogadta, másokkal ez rendszerint ... Tovább olvasom »
borongós őszi park fái közt magányos suhanó szellő márványon cipő sarka erőszakosan ritmusra koppan sötétben szívem félve remegve dobba... Tovább olvasom »
Eltörött a fészek, melyben Tébláb is élt. Megrázta e végzet, mit föl sem fogott. ... Tovább olvasom »
A fenyőfák roskadoztak a hótól. A menedékház ajtajában álltunk és néztük a holdfényben fürdő havas tájat. Egy lesuppanó hó pamacs törte... Tovább olvasom »
Azt keresem, ami sehol sincsen, azt keresem, aki sehol sincsen. Ilyenkor rohangálok, mindenhol turkálok, és felrémlik anyánk hangja. Min... Tovább olvasom »
Pattanásig feszült idegei miatt úgy tűnt, a motorok hangja egyre erőszakosabban harsog, már-már súrolva az elviselhetőség határait. M... Tovább olvasom »
Midőn gyermek voltam, buzgón űztem játékokat, képzeltem színes jövőt. Most játszom a korost: érzek jó sok keserűt, s figyelem, hogy elfo... Tovább olvasom »
koszosan kopott zsákom zegzugaiban ócska emlékek arany kösöntyű lánca zárta kíváncsi tekintet előtt Tovább olvasom »
Csúcs lenne a csúcsra egy szép bíborcsiga! Vizslatta a fenyőt szegény Csibor Zsiga. Ám csak kecskekörmöt forgalmaz a Balcsi, egy remé... Tovább olvasom »
Kávét ittunk mi ketten egy padon és a kezemre tetted kezedet. A szívem megállt egy pillanatra . Létem állóképpé merevedett. Örökkévalósá... Tovább olvasom »
Bár réteges felhők gomolyogtak a magasban, a szél csak óvatosan mocorgott, mintha még pihenni akarna. Jócskán benne jártak a december... Tovább olvasom »
Jó vagy rossz változások ölelnek, leperegnek rólam, mint a homokszemek. Akár szépek, akár megoldásra várók sürgetnek, szűk az idő, kevé... Tovább olvasom »
hídon ültünk hallgattalak hangod versenyre kelt szavaiddal virágok vad fűszeres illatában fénylő holdunk szerelemről mesét mesélt fol... Tovább olvasom »
Világíts rám mosolyoddal kezed simítsa homlokom. Keverj néma álmaiddal szeress engem a romokon. Gyógyítsd meg szelíd kezeddel összes fe... Tovább olvasom »
1. Bizalom selymes katedrájára hullnak ébenszín borsók. Hány fekete pont a teljes bukás? 2. Egy lépcsőfokkal egyre fentebb - lenézve ria... Tovább olvasom »
Szemed bűvkörében fürdetsz egész este, csókolgatod, círógatod ajkam, arcom, két karod testemen tüzet csihol, fejemet melledre, bőröd alá... Tovább olvasom »
„Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet.” (Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától) Ó, ... Tovább olvasom »
Ha meg kéne, határoznom a fogalmat azt mondanám, a mély és igazi realitásérzéknek egy magas és kiteljesedett formája. A pesszimista emb... Tovább olvasom »
Köddel virrad, máris alkonyul. Esti csillogás, adventi várakozás. Nyüzsgő hangyaboly most a város, De a várt éjjelen csendesedik a... Tovább olvasom »
Az első nap vakság arcára ébredtem, szemem vásznán nyüzsgött száz szurokfolt. Majd az alkonyodó pillahorizonton csak a világtalanság vil... Tovább olvasom »