Az elsötétített nézőtéren elhalt a mozgolódás, a figyelem érezhetően a színpad. felé fordult. A dermedt csendben lassan megmozdultak a nehéz-bordó brokátfüggönyök, feltárult a díszlet.
A zenekar halkan és láthatatlanul megszólaltatta a nyitányt, a muzsika egyre erősebben és harciasabban harsant, betöltve a terem legtávolabbi zugait.
Az életet adó deszkák teljes terjedelmükben láthatóvá váltak.
Kéklő távoli hegyek, az alkonyati fényben búcsúzó erdők, a színpad közepén húzódó murvás sétány, öntöttvas lábú faléces padokkal.
A zsinórpadlásról lelógatott felhőcskék meglehetősen primitívre sikerültek.
A nyitány nagy nehezen bevégeztetett, a színen megjelent egy koldus. Lepusztult rongyaiban, rossz cipőben és gyűrött kalapban elcsoszogott az első padig, kimerülten rárogyott. Végigkotorászta összes zsebeit mire megtalálta azt a csikket, amit keresett.
Körülményes ráérősen rágyújtott, füstbe burkolva borotválatlan-viseltes arcát.
Meghatározhatatlan korú volt, lehetett akár ötven, vagy hetven éves is. Meggörbült felsőtestét térdeire könyökölve tartotta, bal kezében a parázsló cigarettacsikk úgy világított az egyre tompuló alkonyati megvilágításban, mint haldokló szentjánosbogár.
A halk muzsika sokszorosan átölelte görnyedő alakját, ami egyre inkább rongycsomóra emlékeztetett.
Aztán lassan hanyatt feküdt, végtelen kimerülten kinyújtotta vékony lábait, és meghalt.
Lelógó karjának ujjai még tartották a csikket, de a fényes kis pont-a parázs-már kialudt.
A fuvola hangjai szemfedőként takarta be már mozdulatlan alakját, a függöny hangtalan megrendüléssel, részvéttel és fájdalommal fedte el a látványt.
Elmenni kötelező és sokféleképpen lehet.
Akár így is.
A zenekar halkan és láthatatlanul megszólaltatta a nyitányt, a muzsika egyre erősebben és harciasabban harsant, betöltve a terem legtávolabbi zugait.
Az életet adó deszkák teljes terjedelmükben láthatóvá váltak.
Kéklő távoli hegyek, az alkonyati fényben búcsúzó erdők, a színpad közepén húzódó murvás sétány, öntöttvas lábú faléces padokkal.
A zsinórpadlásról lelógatott felhőcskék meglehetősen primitívre sikerültek.
A nyitány nagy nehezen bevégeztetett, a színen megjelent egy koldus. Lepusztult rongyaiban, rossz cipőben és gyűrött kalapban elcsoszogott az első padig, kimerülten rárogyott. Végigkotorászta összes zsebeit mire megtalálta azt a csikket, amit keresett.
Körülményes ráérősen rágyújtott, füstbe burkolva borotválatlan-viseltes arcát.
Meghatározhatatlan korú volt, lehetett akár ötven, vagy hetven éves is. Meggörbült felsőtestét térdeire könyökölve tartotta, bal kezében a parázsló cigarettacsikk úgy világított az egyre tompuló alkonyati megvilágításban, mint haldokló szentjánosbogár.
A halk muzsika sokszorosan átölelte görnyedő alakját, ami egyre inkább rongycsomóra emlékeztetett.
Aztán lassan hanyatt feküdt, végtelen kimerülten kinyújtotta vékony lábait, és meghalt.
Lelógó karjának ujjai még tartották a csikket, de a fényes kis pont-a parázs-már kialudt.
A fuvola hangjai szemfedőként takarta be már mozdulatlan alakját, a függöny hangtalan megrendüléssel, részvéttel és fájdalommal fedte el a látványt.
Elmenni kötelező és sokféleképpen lehet.
Akár így is.
Kép: Kapolyi György alkotása
Az életet adó deszkák, írod az elején, Gyuri. Az élet mellett a hozzá tartozó halált is megjelenítő deszkák ezúttal egy koldus utolsó pillanatait emelték ki. Gyengéden simogatta a zene: a nézők szembesülhettek az elmúlással, mely rájuk is vár, s az utolsó cigarettával búcsúzó is olyan figyelmet kapott, amilyet életében talán soha. A közönség nagyon átélhette e monodrámát. Nem kellett egy szóval sem írni róla többet!
VálaszTörlésKedves Gábor.
TörlésÖrülök értékes véleményednek.
Egy embernek, egyedül kell a világra jönni, élete nehéz helyzeteit is, tulajdonképpen egyedül kell megoldani, túlélni, és elmenni is egyedül,ha emberek veszik körül, akkor is.
Lehet, hogy ez az ember szabadsága?
Köszönöm, hogy hozzászóltál.
gyuri
Bizony, könnyen előfordulhat, hogy nemcsak lehet, hanem érdemes is, az egyéb lehetőségek talán többségéhez képest. És ez nem is csupán a koldusokra vonatkozik.
VálaszTörlésKedves Tibor.
TörlésLehet, hogy érdemes is, hiszen az ember, egész életén át, minden tájékozottság nélkül, belefantáziál a hogyan továbba, és kitalál fűt fát, hogy a vakon tapogatózás félelmeit el tudja viselni.
Köszönöm a látogatásodat.
gyuri
El kell menni,mégis fēlelmetes elhinni.
TörlésHajnalka.
TörlésEz tény, és ha belegondolsz, nincs még egy ílyen ijesztő dolog az életben, holott akad egy pár.
gyuri
Megrázó módon írtad le ezt az előadást, és "elmenést". Gondolataimban társítottam a közelmúlt eseményéhez, s valami szánalomféle bújt ismét elő lelkemben. Nagyon tetszett, és elgondolkodtatott a novellád. :)
VálaszTörlésKedves Ildi.
TörlésTényleg olyan nyomasztó tud lenni, hogy az ember felé
, egyre közelebb gördül ez a sötét tömeg, és nincs hogy félreugrani előle...
Ha előre tudom, meg sem születek.
Szeretettel.
gyuri
Jó hogy nem tudtad! Üresebb, szürkébb lenne nélküled a világ ! :D
TörlésHááát...
TörlésAranyos vagy Ildi, tényleg kell valami minden történetben, amihez képest, viszonyítani lehet, a jó fogalmát...
puszi.
gyuri
Egyedül megy el az ember, tudjuk, mégis félelmetes ...
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
TörlésFélelmetes, mert az ember, egészen kiszolgáltatott, és tájékozatlan.
Nem túlzok, ha azt mondom, rémes...
/Kellemes Karácsonyt neked, és az egész családnak./
gyuri