1.
Bizalom selymes
katedrájára hullnak
ébenszín borsók.
Hány fekete pont
a teljes bukás?
2.
Egy lépcsőfokkal
egyre fentebb - lenézve
riaszt az Alant.
Hol elégséges
az épp-átmenő?
3.
Se rossz, se nem jó,
örök átlag nyája búg:
Van-ba süppedtség.
Inkább légy átlag-
mély, mint azzal egy.
4.
Majdnem teljesült,
a Mégsem alagútján
átívelve sír.
Csitt! Karnyújtásnyi
hiány - nem hiány.
5.
Kacér a cél, most
fel-felkacag visszhangzón
labirintus-vég.
A Terv-sárkányból
új s új fej sarjad.
Utójegy:
A leggyengébbnek
kellett lenned, hogy mára
legerősebb légy.
Tiszta lap-hajnal,
diákság éje.
Gondolatokat keltőek soraid, kedves Marianna. (Írom ezt elismerően, de nem biztos, hogy olvasod, hiszen akkor korábban is reagáltál volna.) Az első részlet kérdéséhez a válasz visszakérdezve ez is lehet: Milyen méretű volt ama "katedra"? És mekkorák a "borsók"? Aztán mintha a bizalom, illetve irányultságának meghatározását sem ártana tudni. Továbbá: milyen tettek merítik ki a "borsó" fogalmát? Ugyanis a későbbiek is inkább a mekkora, a meddig s nem tovább kérdéseket feszegetik. Legyen szó az "emelkedettségről", a még nem hiány hiányról,vagy az átlag, de egyedi, nyájjal nem közösködésről.Végső kérdés lehet: mennyit bír el az ember? Úgy lehet, hogy akit korábban lenyomtak, a valóság pontos értésével,türelmes életgyakorlatával lehet legjobbja - a túlélésnek. (A címet nem egybeírtan akartad?)
VálaszTörlés