Pattanásig feszült idegei miatt úgy tűnt, a motorok hangja egyre erőszakosabban harsog, már-már súrolva az elviselhetőség határait. Megint megjelent gyerekkorának kedvenc meséjéből a nagy bagoly, ez a „Látomás” minden vészhelyzetében felbukkant. Szorosan mögötte állt, tarkóján és vállánál érezte egérszagú leheletét. Izzadt, szívdobbanásai majd széjjelvetették mellkasát. A műszerfal bonyolult és villódzó számrengetege lekötötte minden figyelmét, ebben mint mentőövbe kapaszkodott, még a gondolatától is viszolygott, hogy hagyjon magának időt végiggondolni azt amit éppen csinál. A navigátor intése zökkentette ki mélázásából. Akkor kezdjük-szólt bele gégemikrofonjába, hangja idegenül csengett. Lehúzta a piros jelzésű kart, a bombaszekrény kinyílt.
Megkezdődött a tánc.
A légelhárító ütegek dolgozni kezdtek, a szárnyak körül megjelentek a jól ismert füstbe burkolt robbanások, egyik-másik veszedelmesen közel. Toronylövészének géppuskája folyamatosan tüzelni kezdett, teljessé téve az elhárítás gépágyúinak ugató hangjait.
Még a fülhallgató sem tudta tompítani a gép törzsén jelentkező éles koppanásokat-a találatok hangjait-de farlövészének folyamatos tüzeléséből tudta, nem történt nagyobb baj.
Ütközésig húzta a gázkart, a motorok hisztérikusan felbőgtek - nagyot rántva a repülőgépen. A kormányt hirtelen balra feszítve oldalirányú csúszásba kezdett, ugyanakkor maga felé rántva éles szögben megindult felfelé.
Áttörve a felhők vastag párnáit elborította a fény, egy tejszínhabos álomvilág, ahol el sem lehetett képzelni azt ami alatta történik. A végtelen békés nyugalom, a szépség mámora feledtette a valóságot.
Egy ruhadarabbal végigtörölte vizes arcát, és lassan oldódó feszültsége elzsibbasztotta tagjait. Rettenetesen megkönnyebbült.
Reszkető kézzel előkotort egy cigarettát zubbonyának bal felső zsebéből és rágyújtott. Mámoros gyönyörrel szívta magába a füstöt, nem törődve nemdohányzó navigátorának grimaszaival.
MEGÚSZTAM! - üvöltötte minden porcikája, elöntötte a boldogság.
Egy régi keringő dallamát kezdte dúdolni, lassú-elegáns ütemére ringatta gépét.
Tudta mi van alatta. Lelki szemeivel látta a robbanásokat, a tűztengert és leomló épületeket, érezte a hatalmas erőt, a dühöngő és győzedelmes halál orgiáját, amit ő támasztott fel.
Hatalmasnak és mérhetetlenül erősnek érezte magát.
Kép: Kapolyi György alkotása
Megkezdődött a tánc.
A légelhárító ütegek dolgozni kezdtek, a szárnyak körül megjelentek a jól ismert füstbe burkolt robbanások, egyik-másik veszedelmesen közel. Toronylövészének géppuskája folyamatosan tüzelni kezdett, teljessé téve az elhárítás gépágyúinak ugató hangjait.
Még a fülhallgató sem tudta tompítani a gép törzsén jelentkező éles koppanásokat-a találatok hangjait-de farlövészének folyamatos tüzeléséből tudta, nem történt nagyobb baj.
Ütközésig húzta a gázkart, a motorok hisztérikusan felbőgtek - nagyot rántva a repülőgépen. A kormányt hirtelen balra feszítve oldalirányú csúszásba kezdett, ugyanakkor maga felé rántva éles szögben megindult felfelé.
Áttörve a felhők vastag párnáit elborította a fény, egy tejszínhabos álomvilág, ahol el sem lehetett képzelni azt ami alatta történik. A végtelen békés nyugalom, a szépség mámora feledtette a valóságot.
Egy ruhadarabbal végigtörölte vizes arcát, és lassan oldódó feszültsége elzsibbasztotta tagjait. Rettenetesen megkönnyebbült.
Reszkető kézzel előkotort egy cigarettát zubbonyának bal felső zsebéből és rágyújtott. Mámoros gyönyörrel szívta magába a füstöt, nem törődve nemdohányzó navigátorának grimaszaival.
MEGÚSZTAM! - üvöltötte minden porcikája, elöntötte a boldogság.
Egy régi keringő dallamát kezdte dúdolni, lassú-elegáns ütemére ringatta gépét.
Tudta mi van alatta. Lelki szemeivel látta a robbanásokat, a tűztengert és leomló épületeket, érezte a hatalmas erőt, a dühöngő és győzedelmes halál orgiáját, amit ő támasztott fel.
Hatalmasnak és mérhetetlenül erősnek érezte magát.
Kép: Kapolyi György alkotása
A légierő egyik gépe jelenik meg előttünk néhány pillanatra. A csata kellős közepébe rántod az olvasót, aki átélheti, amit a bombázó pilótája: győzött, mert feladatát teljesítette, és lelövés nélkül megúszta, bár ez a győzelem csak mára szólt. Holnap új bevetés, s ki tudja, mit hoz a másnapi s a többi csata... Itt ideológiától, hódító vagy honvédő céloktól mentesen írtad le, Gyuri, erőteljesen, amit a háborúba vezényelt katona sokszor megszenved...
VálaszTörlésAzt hiszem Gábor, hogy a Dalai Lámának van némi igaza: Ami volt, az nincs. A jövő sincs.
VálaszTörlésCsak a ma létezik, arra figyeljünk oda.
Minden új nap, megszüli a maga rizikóit, nehézségeit.
Az ember, valójában, egész életén át, a megúszásra játszik.
És minden sikeres élet, oda jut, ahová a sikertelen.
Köszönöm soraidat, tökéletesen összefoglaltad a lényegét mondanivalómnak.
gyuri
Kedves Gyuri,pilótád,az épp győztes, retteg, de végzi gyilkoló feladatát, majd megkönnyebbülő mámorban cigarettázik, épp megúszta a feltámasztott halált...de meddig.? Üdv. nagyon tetszett. Hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
VálaszTörlés"De meddig???", és ezen van a hangsúly...
Még anyám mesélte, hogy háború alatt, volt, egy népszerű sláger.
Úgy kezdődött a szövege, hogy "Egy nap a világ"
Háborús élethelyzetekben, ez bizony igaznak tűnik.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
gyuri
Gratulálok, kedves Gyuri.
VálaszTörlésKedves Tibor.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastál, örülök a véleményednek.
Átélhető és érzésekkel követhetően írtad le a csatát, és a pilóta túlélési örömét, ami talán csak átmenti. Ki tudja, talán nem is kellett holnapig várnia a végzetére, a következő pillanatban talán találatot kapott. Mi lenne, ha nem lennének már háborúk? Naiv óhaj lenne? :)
VálaszTörlésKedves Ildi.
TörlésAz ember, vagy így, vagy úgy, de akarata ellenére játszik a halállal. Az ember, az egyetlen állatfajta, aki nem csak akkor öl, ha éhes. És nincs önkritikája................
Köszönöm, hogy olvastál, és elmondtad a gondolataidat.
gyuri
Bennem felsüvöltöttek a szirénák, és élesen fütyült felettem a zuhanó bomba, majd egy hatalmas dörrenéssel csend lett. Nem nálunk csapott be. Megúsztam!
VálaszTörlésÜdv:Szabolcs
Tati.
TörlésKöszönöm, hogy elolvastál.
Ha benned "Felsüvöltöttek a szirénák", akkor meg tudtad jeleníteni a vetített képet.
Örülök neki.
És nagy igazság, hogy ilyen helyzetekben az ember első sorban arra gondol, hogy "Megúsztam".
Köszönöm kommentedet.
gyuri