Köddel virrad, máris alkonyul.
Esti csillogás, adventi várakozás.
Nyüzsgő hangyaboly most a város,
De a várt éjjelen csendesedik a világ.
Gyorsan szalad az idő, lám elrepült ez az év is. Adventbe értünk ismét, 2015 utolsó havába. Kellemes őszi szelek fújnak, a leandereim boldogok, szabadok, még nem kell a pince dohos börtönében várni a tavaszt. A telet csak a tar fák ígérik, rajtam egy kis kabát, és madarak vidámak. Estefelé felragyognak az advent fényei, csendes eső kopog az ablakon. Hiányzik a tél, mely úgy hozzátartozott az adventi várakozáshoz, mint Jézus születéséhez a hóesés.
Sokszor megfordult már bennem, vajon a következő évben is ugyanezek a gondolatok lesznek még a fejemben adventkor, de a jövő egy képlékeny valami, a majdani történések alakítják. Nem tudom, hogy lesz-e nekem majd… Az adventi várakozás számomra tele van kétséggel, el is hessegetem.
Készülődünk, sütögetünk, a boltokat járjuk, mint minden sötét decemberi hónapban, és várunk. Egy szebb, ígéretekkel teli jövő évre, nincsenek nagy kívánságaim, elég, ha olyan lesz, mint ez az év.
Eszembe jutnak a gyermekkori adventek, a fagyos hajnali misék, a talpunk alatt csikorgó hó, a disznóperzselés lobogó tüze a sötét reggeleken, a diós és mákos kalácsok bódító illata. Felnőtt életem nehéz decemberei, szomorú karácsonyai. Fájó emlékeim képei táncolnak előttem. Hallgatom a télen hulló őszi esőt, és a fehér hóra gondolok, a befagyott tó jegén táncoló fényre. Őket látom, a képzelet szárnyán jönnek felém, kikkel egykoron együtt jártuk az élet útját, de sorra elmaradtak. Fáj a hiányuk, tudom, a születésünk pillanatával ott van mögöttünk a halál is, és mégis megrendít, ha lesújt. Gyermekkoromban nem úgy létezett az idő, mint felnőtt fejjel, mondhatom időtlenek voltuk, csak az adventi várakozás mutatta meg, hogy létezik, és ahogy öregszünk egyre gyorsabban halad. Talán az egyhangúság, vagy a lassulásunk csalja meg érzékeinket.
Az advent hamar elszalad, hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Jézus születése ünnep mindenkinek, kit keresztény felmenőkkel áldott meg a teremtő, belénk kódolta az idő. Ma többnyire a szeretetről szól, az adakozásról, az ajándékozásról, a cipős dobozokról, és az adventi koszorúkról, melynek minden gyertyáját fellobbantjuk mire ránk köszönt a csendes éj.
Esti csillogás, adventi várakozás.
Nyüzsgő hangyaboly most a város,
De a várt éjjelen csendesedik a világ.
Gyorsan szalad az idő, lám elrepült ez az év is. Adventbe értünk ismét, 2015 utolsó havába. Kellemes őszi szelek fújnak, a leandereim boldogok, szabadok, még nem kell a pince dohos börtönében várni a tavaszt. A telet csak a tar fák ígérik, rajtam egy kis kabát, és madarak vidámak. Estefelé felragyognak az advent fényei, csendes eső kopog az ablakon. Hiányzik a tél, mely úgy hozzátartozott az adventi várakozáshoz, mint Jézus születéséhez a hóesés.
Sokszor megfordult már bennem, vajon a következő évben is ugyanezek a gondolatok lesznek még a fejemben adventkor, de a jövő egy képlékeny valami, a majdani történések alakítják. Nem tudom, hogy lesz-e nekem majd… Az adventi várakozás számomra tele van kétséggel, el is hessegetem.
Készülődünk, sütögetünk, a boltokat járjuk, mint minden sötét decemberi hónapban, és várunk. Egy szebb, ígéretekkel teli jövő évre, nincsenek nagy kívánságaim, elég, ha olyan lesz, mint ez az év.
Eszembe jutnak a gyermekkori adventek, a fagyos hajnali misék, a talpunk alatt csikorgó hó, a disznóperzselés lobogó tüze a sötét reggeleken, a diós és mákos kalácsok bódító illata. Felnőtt életem nehéz decemberei, szomorú karácsonyai. Fájó emlékeim képei táncolnak előttem. Hallgatom a télen hulló őszi esőt, és a fehér hóra gondolok, a befagyott tó jegén táncoló fényre. Őket látom, a képzelet szárnyán jönnek felém, kikkel egykoron együtt jártuk az élet útját, de sorra elmaradtak. Fáj a hiányuk, tudom, a születésünk pillanatával ott van mögöttünk a halál is, és mégis megrendít, ha lesújt. Gyermekkoromban nem úgy létezett az idő, mint felnőtt fejjel, mondhatom időtlenek voltuk, csak az adventi várakozás mutatta meg, hogy létezik, és ahogy öregszünk egyre gyorsabban halad. Talán az egyhangúság, vagy a lassulásunk csalja meg érzékeinket.
Az advent hamar elszalad, hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Jézus születése ünnep mindenkinek, kit keresztény felmenőkkel áldott meg a teremtő, belénk kódolta az idő. Ma többnyire a szeretetről szól, az adakozásról, az ajándékozásról, a cipős dobozokról, és az adventi koszorúkról, melynek minden gyertyáját fellobbantjuk mire ránk köszönt a csendes éj.
Elmúltak a gyermekkori adventek, karácsonyok, el a későbbiek is. A történésektől függően, s persze korosodásunk szerint is, változónak érezhettük az idő múlását. Várjuk reményekkel a jövőt, a következő évet, csak olyan legyen - írod - mint az idei. Miért is ne lehetne olyan; ha erősen bízol benne, meglesz, majd meglátod! És ehhez is kívánok neked erőt, jó egészséget, kedves Ibolya! :)
VálaszTörlésKöszönöm Gábor, én is erősen bízom benne. A saját "hangyalétem" talán olyan marad, mint eddig, de a nagyvilág jövőjét illetően vannak félelmeim. Bajt érzek, ezt súgja a hatodik (hetedik) érzékem, remélem megcsal.
TörlésKedves Ibolya...
VálaszTörlésAhogy sokasodnak az évek, az emlékeink is. Ezek belénk égnek, és fel felbukkannak, gyakran nehezek és fájók, néha kedvesek, és szépek.
De ha hittel bízunk a holnapban, meglátod, lesz is.
Fog ez menni! Majd meglátod.
gyuri
Látom mindhárman kiéreztétek az írásból sugárzó félelmet. Nem tagadom, mert én is érzem, de nem csak a magam jövőjére gondoltam,mindenkiére. Nem jó úton jár mostanság a világ.
TörlésIbolya, tudom, hogy egy év múlva újra olvashatjuk adventi írásod, másféle emlékeiddel. De ami van, az is szép, szeretem, ahogy írsz róla. Csak csatlakozni tudok Gyurihoz, és Gáborhoz, túl leszel a rád váró feladaton hamarosan, és felejted a szorongást. :)
VálaszTörlésMegígérem Ildikó, hogy jövőre is megírom Advent 2016 címmel az adventi gondolataimat. A szorongás valóban bennem van, mert már túl kellett volna esnem mindenen, de a kórház dolgai számomra nem kedvezőek. A Szent Imrében csoportosan felmondott altatóorvosokat a GOKI-ból pótolják.
TörlésIbolya.
VálaszTörlésA Szent Imre kórházat, jól ismerem. Normális csapat, minden rendben lesz. Altató orvosokból maradt még ott, és akiket áthoznak, azok sem laikusok. És az, hogy drukkolsz, mélyen megértem, az lenne a kóros, ha nem drukkolnál.
/Felháborított a 6 aneszteziológus távozása, mert itt, ahol négy millióan élnek a szint alatt, addig ők, közel 1 milliót keresnek havonta. Eleve pofátlanul sokat.../
Nem tudom mikor mész be, de ha tudatod velünk, minden erőnkkel drukkolunk neked !
Szeretettel.
gyuri
Kedves Ibolya, szép ez az írásod, valóban érződik benne a szorongás, a félelem. Tudom, hogy mire vársz, ezért tán sötétebb a kép. Megértelek, de meglásd, jóra fordul. Üdv., Hajnalka
VálaszTörlésÁldott adventi várakozást és karácsony mindennél fontosabb csodájának átélését kívánom.
VálaszTörlés...meglásd, jóra fordul - ahogy Hajnalka mondta.
Szabolcs