Kávét ittunk mi ketten egy padon
és a kezemre tetted kezedet.
A szívem megállt egy pillanatra .
Létem állóképpé merevedett.
Örökkévalósága a percnek…
Halálnyi volt az idő. Annyi csak .
Ki nem mondott szavaink remegtek
szívet taposott rejtett gondolat.
Szememben őrzöm a szép szemedet
hunyt szemhéjamra úgy vetítelek.
Nem tudom miért, nagyon szeretlek!
Elásott kincs, magamban rejtelek.
Neked én nem mondom már el soha.
Nem tudhatja azt rajtam kívül más.
Még te sem, hogy neked szól vágy szava.
Csak én tudom kinek e vallomás.
2015.12.05.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése