Megráz, fenyeget
a szégyenes képzet.
Örökre feledném,
de itt köröz réme.
Elmémbe szúr s harap
az a gyűlölt gondolat.
A kép címe: Előbújnak a szörnyek; Rózsa Luca festménye.
Tomor Gábor: Emberi
Megráz, fenyeget
a szégyenes képzet.
Örökre feledném,
de itt köröz réme.
Elmémbe szúr s harap
az a gyűlölt gondolat.
A kép címe: Előbújnak a szörnyek; Rózsa Luca festménye.
Nagy igazság Gábor.
VálaszTörlésAz embert mardosni tudják a gondolatai, ha olyanok. Márpedig,ha nem hal meg korán az ember, óhatatlanul felgyűjt olyan tetteiről emlékeket, amik végigkísérik elmúlásáig.
Ezek időnként felbukkannak, és az Isten irgalmazzon, az elkövetőnek.
gyuri
Lehetnek tettekről is ilyen gondolatok, de szégyellheti magát bizonyos feltételezései miatt is az ember. Mert miért nem a jobbakat véli, hiszi; bár igaz, így kevésbé csalódhat. De ez cseppnyi "pozitívum" ahhoz képest, hogyha a gondolt rossz mégis csak bekövetkezett. Például attól, azoktól, aki(k)től nagyon keservesen esik. :(
TörlésKöszönöm válaszodat, Gyuri!
Szörnyű érzés, amikor egy eseménytől nem tudunk gondolatainkban szabadulni, s pláne az, ha fájdalmat, vagy éppen lelkiismeret-furdalást okoz. Ez kényelmetlen -ha szégyen okozza- feszengés pedig elkísér egy életen át. Nekem tetszően fogalmaztad meg ezt az érzést. :)
VálaszTörlésIgaz,hogy az idő tompítja a nemszeretem és ennél is rosszabb érzéseket, gondolatokat, rémképeket, de eltörölni azért mindent nem tud. Persze mondhatjuk, ennyivel is többet ismerünk meg, értünk a világból, magunkról. Terentius írta: semmi sem idegen tőlem, ami emberi. (Hogy a címhez is hozzászóljak.)
TörlésKöszönöm a megértésről tanúskodó hozzászólásodat, Ildi! :)