Világíts rám mosolyoddal
kezed simítsa homlokom.
Keverj néma álmaiddal
szeress engem a romokon.
Gyógyítsd meg szelíd kezeddel
összes fekélyes rút sebem,
minden bántásom felejtsd el
légy Megváltóm, és Istenem!
Ölelj magadhoz szorosan
takard el szemem, melegíts!
Kiálts tiédnek hangosan
űzd el álmaim rémeit.
Reményem legyél te nekem!
Szeretőm kurvám mindenem,
álmom, fájdalmam, életem…
Légy a régen volt szerelem.
2015.12.05.
Kedves képpel vezetted be versed, kedves Jenő. És jónak is vélem soraidat, melyekkel visszaperelnéd a régi szerelmet. Nyomatékot is adnék ennek, legvégén egy felkiáltójellel.(Kár, hogy az írásjelekkel takarékosan bánsz: sorok végén öt helyen is kitenném a vesszőt, mint jelzők közt, felsorolásban is, három helyen.)
VálaszTörlésKöszönöm, de én így tartom jónak!
TörlésSemmi gond, természetesen saját versedet úgy alakítod, ahogy te szeretnéd! :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés