– Ki vagy?
– A Nagyravágyó.
– Mit kívánsz?
– Minél gyorsabban, minél magasabbra jutni.
– Mit kérsz hozzá?
– Mind több olyan ismeretet, ami másnak nincs.
– Megkapod. Eredj, de vigyázz, előfordulhat, hogy utad állják.
– Ki vagy?
– A Nagyravágyó.
– Aha, egy másik. Mit akarsz?
– Remélek. Egyszer majd magasan lenni.
– Miben segíthetek?
– Amit tudok, az elég. Csak szeretném az esetleges baklövéseket elkerülni.
– Rendben van. De egyet jegyezz meg: a túlzott óvatosság is megbosszulja magát.
És ezek ketten egyszer összetalálkoztak. A találkozás sorsszerű, mondhatni törvényszerű volt.
Mindketten kocsiban ültek. Egy útkereszteződés előtt, bár a lámpa zöldet jelzett, hirtelen lefékezett az óvatos, nem mert áthajtani.
A mögötte érkező kocsit a türelmetlen vezette, ezúttal is rohanvást igyekezett előre. „Állat”, gondolta a hirtelen felbukkant akadály előtt, de a benne ülőt már nem figyelhette meg.
A mentők az útszéli magas fáról szedték le mindkettőjüket. Nem lehetett rajtuk segíteni.
A bámészkodó emberek csak bukásukat konstatálták, vágyaikról nem volt tudomásuk.
A kép címe: M. S. mester tájain; Atlasz Gábor festménye.
Igen érdekes, és gondolatokat generáló történetet írtál Gábor.
VálaszTörlésHa egy embernek nincsenek vágyai, elképzelései a saját életét illetően, az hiba.
Ha úgy állítja fel magának privát arc. poeticáját, hogy semmiféle gyakorlati tapasztalatai nincsenek, persze, nem tudja, hogy szándéka útján hol vannak a gödrök, könnyen katasztrófává dagadnak az álmai.
Tartok tőle, hogy csak szép lehet az ember, okos soha.
Azt gondolom, hogy az élet, a létezni tudás, fő feltétele a szerencse. Ha van, minden nagyobb megrázkódtatástól védve van a halandó.
Érdekes a kép, egy naiv, és egy stúdiummal bíró festő, egyidejűleg megjelenített stílusa.
gyuri
Sok minden kell a boldoguláshoz, az értelmes (!) célok teljesüléséhez, tagadhatatlan, hogy a szerencsére is szükség van.
TörlésÖrültem véleményednek, Gyuri! :)
Nagyon tetszett az írásod, és Gyuri véleményével egyet értek. Eszembe jutott a történetedről, hogy mennyi ilyen van az életben, sőt minden napos. Az óvatos vétlen válik áldozatává az erőszakosnak, az élet történései során. Nem muszáj éppen fizikailag megsemmisülni, éppen úgy elgyúrhatják lelkileg, vagy alázhatják naponta emberi méltóságában. Gondolat ébresztő írás. :)
VálaszTörlésIgen, Ildi, eléggé kemény, megrendítő hatású lehet a hétköznapokon átélt némely megalázás is. Azért mindkét szereplőnél azt is jeleztem (már a nevükkel), hogy milyen különös a vonzódásuk a "magasság" iránt. Ugyanakkor ténykedésükről, annak értékes vagy kevésbé ilyen voltáról még semmit nem tudhattunk meg.
TörlésÖrülök, hogy töprengtetőnek találtad soraimat! :)
Az arany középút? Szerintem köze van a szerencséhez is....
VálaszTörlésJól írod, Hajnalka. Szerintem aki magában bízva tevékenységére összpontosít, eredményes tud lenni. Hozzá talán hamarabb látogat el a szerencse is.
TörlésMegragadom az alkalmat: kívánok neked is a jövőre sokat ebből, meg lelkierőből, munkakedvből ugyanígy! BÚÉK! cheer
Sorsszerű. Az arany középút nem igazán létezik. Nehéz meghúzni a határokat. Tetszett. Üdv: Robi
VálaszTörlésSorsszerű. Az arany középút nem igazán létezik. Nehéz meghúzni a határokat. Tetszett. Üdv: Robi
VálaszTörlésJól van, na! elfogadom véleményed, ha csak egyszer írod is! :)
TörlésKöszönöm, hogy gondolkodtál a sorsról, kedves Robi! :)