A bennünk szunnyadó szabadság vágynak, mindig határt szab a kerítéseink gátja. Az első kerítést, melyen három évesen a rést kutattam,... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Foszlányok
Ébresztő..., forog a világ körülötte, eldőlnek a dombok, a fák, lesiklik fentről az ég, és felröppen a mező, jaj, szédül, rándul a gyom... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Almáskerti láp
Az egész falu békében és nyugalomban élte az életét a hegyek közt megbúvó kis völgyecskében. Annyira apró település volt, hogy embere... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Váratlan
hirtelen ránk tört végtelen vágyakozás meglepetéspír zavar takarja gyöngyösen elillanó reggeli harmat Tovább olvasom »
Kapolyi György: Bőrönd
Középmagas, testes, barna rövid hajú nő volt Ketrin Wolf. Fekete bőröndjét alig bírta vonszolni, gyakran letette, és egy vörös zseb... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Századunk drámája
Századunk drámája az erőszak tombolása. Minden földrészen harcolnak, értékeket pusztítanak, ártatlanokat gyilkolnak. Gátlástalan törtető... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Veszteség
Eltűnt, ki tudja, hogy. Elszivárgott? Szétfolyt? Bámész tekintetek: mi nincs sehol? Hírlik: bizalom ni... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Az ünneplőbe öltözött
Az ünneplőbe öltözött napok bágyadt díszeket aggatnak rám. Széttépnek, majd elsimogatnak. A családok asztal körül zsongnak. Sütemény ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Furcsa vers
meglepetéstől szavam elakadt mikor megtalált szemed cirógató langyos ősz botladozó napsugár hűvös hétvégén bűvös mély kandallóban égő... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A vándorcirkusz
„Terov, a bűvész, a különleges trükkök mestere” állt a plakáton, amely szinte minden terjedelmesebb fatörzsre felszögelve hirdette a... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Dübörgés
A metrószerelvény dübörögve száguldott a sötét alagútban. A kevés-résre nyitott ablakon erőszakosan vágott be a rohanás kavarta szél.... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Sarjadás
Ablakom alá színes avarszőnyeget terített a szél. Éles karmokkal fekete varjak kotorásznak rajta elhullott magvakért. A fák csupasz ágai... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Belátás
Isa por és hamu vogymuk. Az hát, mit a lét is igazol. Vagyunk szuper gépezetben –... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Évszakok
A nyár gyors múlással vidám őszt hoz a karjában, szél kócolja a fűz, a szomorú, könnyáztatta hajszálát, sodródik a múlás tengerébe, a l... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: A mester szavai
Akkor a mester így szólt tanítványához: a tömeg számára soha nem volt és nem is lesz fejlődés. A tömeg irányításra szoruló csürhe ene... Tovább olvasom »
Farda József: A látó
Egyedül sétált az erdőben. Ruganyos léptekkel haladt előre, jólesett poroszkálni a sűrű avarban. Élvezte az ittlétet, nagyot harapott... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A hegyoldalban
A hegyvonulat zordan magasodott a legelők fölé, fenséges és meredek szikláival néhol vészjósló hágókat és szakadékokat sejtetett az a... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A Karikás
Karikásnak csúfolták, mert két olyan görbe lába volt, hogy aki látta, azt hitte hirtelen, hogy gurul.Biztos, hordón szárítod a harisn... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Áru
Mit kér, uram? Szeretetet prímát adok. Ám ő forog maga körül. Talán valami baj van? Nem jó ... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim-részlet
Nálunk anyám hordta a kalapot, de ez természetes és helyes volt mindnyájunk számára. Közösen beszélték meg a tennivalót, és egy pilla... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Fotókat nézek
Különös érzés olyan fotóra nézni, melynek arcát már nem lehet években mérni. Díszes keretben üveglap védi, kortalan holtak, megsz... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Virágkosár
Ott virít a tiszta ablak előtt, lehetne szutykos padlón, széken, elszakadt asztalterítőn, akkor is virágkosár, benne sárga és lila virá... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Játék
Mindenem megvan. Mégis kell a veszély. A borzongás. Az érzés, hogy élek. Ismerős, ugye? Kell, hogy összegyűrj, hogy belém marj. Karmold... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: A megvett házi feladat
Megette a kicsi testvérem Tanárként ötödik osztályos korában találkoztam először Bécivel. Koránál kisebbnek látszott, ő volt az, aki... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kívül
Éppen csak él, mit sem remél. Mégis, hogy látsszék, köreit rója. Kelléknek jobb... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)