Éppen csak él,
mit sem remél.
Mégis, hogy látsszék,
köreit rója.
Kelléknek jobb volt.
Kidobott bója.
A kép címe: Áldozat II.; Fiók László festménye.
Tomor Gábor: Kívül
Éppen csak él,
mit sem remél.
Mégis, hogy látsszék,
köreit rója.
Kelléknek jobb volt.
Kidobott bója.
A kép címe: Áldozat II.; Fiók László festménye.
Szeretettel gratulálok elgondolkodtató versedhez: Mila
VálaszTörlésKöszönöm, hogy töprengtél soraimon, kedves Mila! :)
VálaszTörlésKirekesztődni, nem nehéz, de visszafelé nagyon nehéz kapaszkodni Gábor. Marad a "Kényszermozgás", az önbecsapás, hogy még élek, reális a remény, pedig csak egy "Kidobott bója", amit nem mer meglátni...
VálaszTörlésTetszett igaz versed.
gyuri
Minden így igaz, ahogy írtad; köszönöm soraid, Gyuri! :)
TörlésKöreit rója egyhangúan, gondolatok nélkül, ennyi az élete, sőt még a megkötő bóját sem látja. a képed alapján van elkézelésem is. Haknalka
VálaszTörlésÍgy él, igen, pedig milyen más volt a múlt. "Hősünk" elképzelhető például egykori jelző, közvetítő "bója" szerepben, amikor is létével illeszkedett egy rendszerbe. Miért, miért nem, már nem kell. Mint egy feleslegessé vált minapi "szóvivő". Minek a jelképe lehet ezután? - Köszönöm vélekedésedet, kedves Hajnalka! :)
VálaszTörlésHű, Kedves Gábor,
VálaszTörlésMegint jó elgondolkodtató sorokat írtál :) A látszat élet, nekem ez jutott az eszembe. Tetszett a versed.
Jó kifejezést találtál, Noémi, ez pont egy ilyen valóság. Nem több mint ez a látszat az élete. Szomorú is, következtetésre nagyon is okot adó. - Örültem meglátásodnak, köszönöm! :)
TörlésAz élet megtépázta. Megfosztotta minden örömtől. Magánya ordít a befelé sírt könnyein át, de nem hallják. Pár szó, és benne egy élet. Remek megkomponálása a kirekesztettség érzésének...
VálaszTörlésÍgy igaz, kedves Jana. Kell a hely másoknak. Más, főleg pedig elkötelezett életeknek. - Köszönöm értésedet, hozzászólásodat!
Törlés