Az ünneplőbe öltözött napok bágyadt díszeket aggatnak rám. Széttépnek, majd elsimogatnak. A családok asztal körül zsongnak. Sütemény ízű ígéretek röpködnek. Csak szemlélődöm. A mai adagom 20 km bicikli, 60 perc balett. Az adrenalin meghozza az erőm. Minden lelassul. Csendesen ábrándos. Mennyire vágytam már erre. Hogy bekebelezzen. Maga alá gyűrjön, és úgy suttogja fülembe a szerelmet. Lakatba zárt szavak. Kiszakadok a valóságból. A testem tovább létezik, lélegzik. De a lelkem útra kel. Úttalan utakon vándorol. Vad vizekben fürdik és a sziklán elnyújtózva napsütésben szenderedik álomba. Kielégülten szuszog. Akár egy nagymacska. Minden nagyon nyugodt. Tompa és bársonyosan simogató. Vörösbor és csokoládé íze keveredik a számban. Ahogy most is. Világok közt húzok függőhidat. Galaxisokon sétálok keresztül. Ahogy elhordozom a fényt, utat mutatok. Csak akkor találkozunk, ha meg van írva. Ha te is az vagy. A többieknek vége. Az ostoba, vonagló hústenger ideje lassan lejár. Te is választasz. Azzal, ahogy élsz. Ahogy bejárod az utat, döntést hozol. A végzet lassan, de annál tisztábban dúdolja fülembe életem dallamát. Minden most kezdődik el…
Nagy érzésről bízvást gondolhatjuk, hogy ilyenkor lelkünk szárnyalni kezd. Hogy mindenre képessé tesz. Hogy most jött el igazán a kezdet... Tetszett e rövid, de kitűnő írásod, kedves Kinga. :)
VálaszTörlésKinga.
VálaszTörlésJó írás.
gyuri
Köszönöm. :-)
VálaszTörlés