Mily' zengő erő fűti elnémult,
világtalan és reszketeg lelket,
ha felkelve mindig friss élettel
öleli át a gátló perceket?
Mily' véghetetlen lélek szálldogál
tolókocsiba burkolt életben,
ha örök mozdulatlanságában
sosem érzi, mi az a végtelen?
S milyen éltető szikra lehet az,
mely szellemtelen, én-holt emberből
fakadva hatalmas lánggá virul,
ha kudarcokkal folyton el is dől...
És mily' szabad a létéért küzdő
csöpp madárnak csonka szélű szárnya,
mi messzebbre viszi őt, mint elmét
a legmerészebb elgondolása!
Küzdés jutalma olykor elbukás
az örök diákság tolla gyanánt,
mígnem végül, halkan, odaföntről
ringató lepedő hullong reánk.
Nagy romantikus vagy szentimentakista inább? Vagy Te! Szép nagyon! Sok mindenki eszembe jutott: Csokonai, Berzsenyi, a tavi költők és sorolhatnám, de egyedi a Versed, s ez számít!
VálaszTörlésNagyon köszönöm a megfigyelést, kedves Judit! Én inkább romantikusnak nevezném magam, de ahogy tetszik!:-) Igazán nagy megtiszteltetés, hogy nagy költőkhöz hasonlítasz, ám az még inkább, hogy egyedinek nevezted versem!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.