Örök diákság

Mily' zengő erő fűti elnémult,

világtalan és reszketeg lelket,

ha felkelve mindig friss élettel

öleli át a gátló perceket?

Mily' véghetetlen lélek szálldogál

tolókocsiba burkolt életben,

ha örök mozdulatlanságában

sosem érzi, mi az a végtelen?

S milyen éltető szikra lehet az,

mely szellemtelen, én-holt emberből

fakadva hatalmas lánggá virul,

ha kudarcokkal folyton el is dől...

És mily' szabad a létéért küzdő

csöpp madárnak csonka szélű szárnya,

mi messzebbre viszi őt, mint elmét

a legmerészebb elgondolása! 

Küzdés jutalma olykor elbukás

az örök diákság tolla gyanánt,

mígnem végül, halkan, odaföntről

ringató lepedő hullong reánk.