Ébredés után

Didergő patakpart 48x68 pasztell papír

Ébredés után

Nem-érted,
Mért nem festek újabb képeket,
Bár meglehet...
Adódna még ezer napom,
S, ha galériába adom,
Tán, valamit kereshetek...
Hogy létemért tegyek,
Hogy könnyebb legyen a holnap,
Ha majd fölém hajolnak,
Fizetni tudjak mindenért.

Nem hallod,
Hogy színeim dalolnak,
Amerre virulnak,
Mesélnek újabb mesét...
Mik sohasem féltek tegnapot,
És reménnyel tekintnek jövőt,
Egy elkövetkezőt,
Ha ez már reménytelen,
Új erényt, ha még lehet...
Újvirágos, nyárillatú mezőt.

Érted...
Teérted festettem színeket,
Hogy simíthassa kezed,
Ha borúsabb idők jönnek,
Ha válladra dőlnek majd bajok,
Cseppenként mérgezve holnapod,
Ha sötétbe fordul az út,
Végtelenbe nyúló alagút,
Csak tárd ki ablakod!
Színeimmel, most is veled vagyok!

Nem érted
Mért firkálok verseket,
Mik nem is versek igazán...
Csak szavakkal festett érzelmek,
Tán, értelmetlen villanások csupán,
Kimondott szó után kullogó rímek,
Mik füledbe súgnak egy fáradt délután,
Hogy holnapután nyugodtan elfeledd,
Mert nem kérhetem, hogy szeresd,
Hogy kísérjen majd ébredés után.

2013. szeptember 17.

Sárkány Sándor