Oltárodon

fájdalmat őrizve
mindörökre átölellek
soha nem eresztve
jajveszékelve nézek
fekete fényben
vágyom ölelő
gyengéd kézre
ha oltárodon
egykor áldozhatok
ezt a zord világot
nem átkozom
a jóságot mint
gyermeket fogom
kezét szelíden
kezemben tartom
pillangó szárnyakon 
sóhajok  zuhataga
jajongva hull rám 
lelkemben rideg
forróság honol