völgyek feleselik hangodat
kiáltanak
máskor halkan
rád súgnak ne félj a bajban
bús-édes e keserű dallam
úgy félek
az értetlenség összezúz
nincs kiút
karom csápja feléd nyúl
zsibbadó ősz
vérzőn lábad előtt
a földre puhán surranva ér
lelked összerezzen
mikor ráborul
a hulló falevél
kiáltanak
máskor halkan
rád súgnak ne félj a bajban
bús-édes e keserű dallam
úgy félek
az értetlenség összezúz
nincs kiút
karom csápja feléd nyúl
zsibbadó ősz
vérzőn lábad előtt
a földre puhán surranva ér
lelked összerezzen
mikor ráborul
a hulló falevél
Tetszik, szép a vers!
VálaszTörlésÜdv:Szabolcs
Köszönöm kedves Szabolcs! :)
TörlésIldikó, annyi finomság, puhaság rejlik ebben a kiúttalanságot, édes-keserűséget sugalló versedben. Grat. Üdv., Hajnalka
VálaszTörlésKöszönöm Hajnalka! Valóban benne, hogy nincs kiút, csak topogunk egy helyben.
TörlésÖrülök, hogy tetszett. :)
Szép, kerek, minden a helyén van benne!
VálaszTörlésKöszönöm Ditta, nagyon örülök a véleményednek. :)
Törlés