csak állok a parton, csak állok a csendben,
hömpölygő vízben fodroz a múlt,
tükörképem áll velem szemben,
a valóságtól megszabadult
jelezni próbál, beszélni hozzám,
hogy félelmeimre válasz a hit,
felsejlik néhány emlék-foszlány,
magamban érzem darabjait
furcsa kis játék, igaz és dölyfös,
felkavart elme, vetít, ha kell,
így lesz a folyón folyami gőzös
a polcon tartott hajó modell
a parti szélnek szerepet adván,
kórusként zümmög a látóhatár,
suhog Néked alkalomadtán,
mint leszálláskor a gázlómadár
csak állok a parton, arcom a pajzsom,
nem látsz rajtam semmit talán,
pókerarccal végzetem hajtom,
vízbe fulladt magán magány
Kép: Hegedűs Gábor: Állok a parton
Nagyon szép, s igen expresszív vers! Egy darabig a kétütemű felező 10-esek uralták, aztán a ritmus meg-megbicsaklik, de a műnek egyáltalán nem árt, mert a tartalma egy igen kifejlett költői tehetségre utal. Érdekes a keret is, a keresztrímek, s maga az elégia, mint műfaj. Ez a vers nem egy lélegzetre íródott, hanem töprengések után. Ha egyet javasolhatok, hagyd el a vesszőket is, ha már nem központozol, akkor semmi szükség rájuk.
VálaszTörlésDicső bizonytalanság, mely versre serkent... Benne a jó remény, de a félelmek is, melyekre "válasz a hit"... Sorok talán a kedveshez, talán csak úgy magad elé; ki tudja, lesz-e örömteli közös út, s nem valamiféle társas magány...
VálaszTörlésTetszik a versed.
VálaszTörlésGratulálok: Mila
"így lesz a folyón folyami gőzös
VálaszTörlésa polcon tartott hajó modell"
Így születik vers a valóság egy kis darabjából.
Nagyon tetszik. Gratulálok!
Klára