Magával ragad valónk,
s ő jön felém a múltból.
Arca több mint ismerős:
én ő vagyok, ő meg én.
Emléke békét hozó,
lelket edző, drága kép.
A kép címe: Fiatal asszony hiperaktív gyermekkel; Aatoth Franyo munkája.
Tomor Gábor: Szülőm
Magával ragad valónk,
s ő jön felém a múltból.
Arca több mint ismerős:
én ő vagyok, ő meg én.
Emléke békét hozó,
lelket edző, drága kép.
A kép címe: Fiatal asszony hiperaktív gyermekkel; Aatoth Franyo munkája.
Mert, "Egy vérből valók vagyunk", a Jelenemből látom a felém jövő önmagam.Felemelően szép pillanatok ezek, de kíséri őket, egy csendes, tompa fájdalom.
VálaszTörlésValahol, az ember, egész életén át, folyamatosan "Veszít", aminek nyomai, ahogy korosodik , kezdenek látszani.
Hű - de bonyolult.
Tetszett. gyuri
Így igaz: van a közösen (is) megélt múltunk, az így-úgy telő jelenünk, s a jövőnk, az elmúlással. Ez a jövő vetül rá szép pillanatainkra is. Már ez is veszteségeinkről beszél, miközben - ahogy mondani szoktuk - tapasztalatokban gazdagodunk. Minden és mindenki hatással van arra, hogyan is tekintünk a világra... - Köszönöm soraid, Gyuri. :)
TörlésÁlmainkban elmúlunk és újjászületünk, így leszünk halhatatlanok, őseink lelke bennünk él tovább - és meglátogat, így örökítjük át magukat mi is az utánunk következő nemzedékeknek.
VálaszTörlésboldog új évet neked!
Akár úgy is fogalmazhatunk: nagy álmodás az életünk, melyben eljátsszuk a magunk (fő)szerepét, közvetítőként az ősök s utódaink között... Ennek során tesszük-tettük, amit lehet-lehetett, amire képesek voltunk... - Ezzel a belátással léphetünk át az új esztendőbe! (o)
TörlésGyönyörű anya gyermek lelki kapcsolata ez a versed, kedves Gábor.
VálaszTörlésSzeretettel elérzékenyülve olvastam a versed.
Mila
Örülök, hogy ilyennek láttad, kedves Mila. :)
Törlés