A hit az élethez tartozik,
mindenki hisz valamiben, valakiben,
a hitetlenek is, de nem istenben.
A vallásos emberek isten/ek/ben,
a pogányok fétisekben,
materialisták az anyagban,
egoisták önmagukban.
A hit alapja bizalom,
a hitelt is bizalomra kapom,
ha benned bízom, én adom.
Hitvesed is bízik benned,
kölcsönösnek kell hát lenned.
Aki mindenkinek mindent elhisz,
a bizalma ostobaság, csalódást visz.
Hiszékenység naívság is,
saját kárán tanul más is,
ha már sokszor elárulták,
kételkedik akár jól járt,
akár okkal, akár joggal,
tettel, szóval, gondolattal.
Kérlek, higgyél, meg nem csallak,
de ha mégis, rám ne hallgass.
Ne pazarold bizalmadat,
aki méltó, csak annak add!
Bár A hit a címe versednek, igazából - úgy érzem - a bizalom és a kétség együttéléséről, összefüggéséről írsz, Sarolta. Mert például hihetünk bárkinek is, de sosem lehetünk egészen biztosak abban: adott helyzetekben az illető hogyan viselkedik... :-d
VálaszTörlésA kételkedés az óvatosság szintjén fontos.
VálaszTörlésManapság kevés emberben lehet megbízni, de önmagunkban hinni kellene,mert enélkül bizonytalanok leszünk.