körülöttem minden rendben – jól vagyok,
út porát legyezi, néhány lelkes lófarok,
hova tart a had, a sereg, nem tudom,
ügetnek, vágtatnak a körpályájukon
erős hittel, a másik hite csak akadály,
nem libából készül a pástétomnak kínált libamáj,
de magát meghatározni viszont éppen elég,
főszereplő lesz néhány kiválasztott börtöntöltelék
de én jól vagyok, tisztelnek, szeretnek,
hála a türelmes természetemnek,
hogy az igyekvők elől kiállni tudok,
mielőtt hinnék, már azelőtt kiábrándulok
úgy képzelem, mint egy nagy vendégség az űrben
házigazda viseltes alsóneműben
és Te látod, ahogy szétmállik a behemót ülepén,
néhány fotelben hagyott teasütemény
és rettegsz, hogy megkínálnak,
és nem jönnek az angyalszárnyak,
amit annyiszor leírtál már, volt vers, és ének,
annyiszor, hogy akár jöhetnének
de mi okom lenne a panaszra,
hitbizományt is kapni magas kamatra,
csalásban pedig erős a licit
az egész ország egy kórház, hol elmaradt a vizit
jól vagyok, ne aggódj értem,
fénnyel álmodom a töksötétben,
és ha netán nincs igazam megint,
még a versem is összetépem.
Az egyes ember beleunva a történőkbe, csak ki-kitér a tülekedők elől, nem szeretne belekeveredni semmi szennyesbe, csupán azt mondja: jól vagyok. Egyébként meg úgy gondolom: nem egészségfelmérésre kell a vizit; ez ha nem marad is el, csak arról győzi meg a kórházi főnökséget, hogy működik minden simán, amit állapottól függetlenül a páciensek meggyőzéséért alkotott. @-)
VálaszTörlésOlyan pszichiátriai vers érzetét kelti a műegész. Persze, olyan, hogy pszichiátriai vers, nem létezik, de én is írtam már ilyet, de nem mertem leközölni, mert a befogadók hajlamosak a műveket a szerzőkkel azonosítani, holott az irodalom átesztétizálja a valóságot. Neked ez meglehetősen jól sikerült.
VálaszTörlés