Ne nézz a Napba,
fénye megvakít,
Tekints a Holdra,
szelíd, csillapít.
Tengernyi bánat,
körömnyi öröm,
ilyen az élet,
mégis - köszönöm.
Szerelmi zálog,
utód ajándék,
kihűlt érzelmek,
eleven emlék.
Kukacos alma,
féreg lakoma,
savanyú szőlő,
búbánat-űző.
Kiürítettem
keserű kínok kelyhét,
Újat kapok még...
Besüppedt ajkam
nyeli a zsíros semmit,
könnyekkel öblít.
Gyalogos élet
országútja végtelen
nincs pihenőhely..
Ugyan a cím Szösszenetek, valójában összegzésként hat versed. Múltról, jelenről, az élet(ed) egészéről adsz egyfajta értékelést, kedves Sarolta. @-)
VálaszTörlésValóban egész életet ölel fel ez a néhány haiku, szószátyár vagyok, mikor elmerülök az emlékekben.
VálaszTörlésJól láttad - a sok szösszenet tömör életrajzzá kerekedett.