Neked könnyű volt elmenni,
nem neked fájt.
Távozóban még hátad sem
láttam, s nem szóltál hozzám,
hiszen hallgattál.
Havas sínen a vonat zakatolt,
összetört szívem: darabokra
hullt üveggömb.
Szilánkjai csillogtak néha
rátévedő napsugárban.
Jegenyesor között vitt utam
ágai nyújtóztak felém, féltem.
Fagyosan suttogták titkukat:
tél után tavasz jön,
sok kis madár fészket rak.
Related Post
Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat) Redvás alagsorban hánynád
Riba Ildikó: Múljak elOlykor siratok mégködlő álmokat,hangtalan hajtmerengő magány.Gyáva vagyok nélküled.Múljak el jeltel
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Riba Ildikó: Ajtómnál "Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be." csak néztem arcodat titokbanhalszemen
Mészáros László: Kezed Egymásba feledkezve a kezed és kezem.Hajnali kertek deres sörényénelidőző, eleven csillagszil
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
A harmadik versszakban azért megtörik a bánat. Gyönyörű vers!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Ditta !
A harmadik versszak a főnix
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.