Ágakra fagyott
tükörhöz
tapad a szél.
Nem érez. Rideg.
Csend van és hideg.
Zúzmara öleli a kéményeket
markában tegnapi a füst,
háztetőket fojtogat
érzéketlen üveg- ezüst…
A múlt küszöbére meleg vetül.
Félek. Néma madár repül…
Nyomorékká lett az este
egy emlék kiabál…
a belázasodott percekre
borogatást visz
a hallgatás...
Szemét zárva tartja a jelen.
Csendes a tél és idegen...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése