Kertész Éva: Ilyen bozót nincsen több!

A kutya. Ő az a csodalény, amelyhez nincsen hasonló! Olyan különleges, hogy ennek ám két füle, és négy lába van! Bizony, és úgy tud szeretni, ahogyan egyetlen másik sem a fajtájából! Csak szuperlatívuszokban lehet őt emlegetni, mert jellemző az életére, hogy amikor a fiatalok megtudták, hogy várandós az anyja, úgy várt rá az egész család, mint egy kisbabára, aki még szülője hasában éli magzati életét. Amikor pedig megszületett, és még anyatejen élt, mindenki ujjongott, a fiatal pár úgy járt hozzá látogatóba, mint azok a szülők, akik még valami nehézség okán nem vihetik haza gyermeküket a kórházból. S amint leválasztották az anyai emlőről, hazavitték s az egész család ujjongva dajkálta. A neve már jó előre eldöntetett. A keresztségben a Bozót nevet kapta. Életének első időszakát családja valamely tagjának karjában töltötte. Arcukat nyalogatta, vállukon pihent, és úszott a boldogságban. A biztonságot, az otthon melegét érezte minden pillanatában. Eleinte kizárólag olyankor tették le a földre, amikor a szobatisztaságra szoktatták. Ekkor még bent lakott a lakásban, de mivel kertes házban éltek, sokszor engedték ki az udvarba, hogy legyen módja futkározni. Napközben egyedül volt otthon, de a szomszéd néni felügyelte. Okos kutya ez a Bozót, mert a szülője ültetett virágot hasfájás nélkül tépi ki a földből, de a Marika néniéhez hozzá sem nyúl, mert érzi, hogy őt nem lehet megsérteni. Ha kinn felednek valami papírfélét az udvaron, miszlikbe tépi, összehordja az ajtó előtt hagyott cipőket egy kupacba, egyenként rágva ronccsá azokat. A Marika néniét ellenben féltve őrzi. Egyébként egész nyáron hűsöl a kutyaól előtt, a bokor alatt, már ha nem rohangál -, mert igen nagy a mozgás igénye, - de ha érzi, hogy jönnek haza a „szülei”, azonnal fut a kapuhoz, és farkcsóválva kíséri be őket a házba. Többnyire be is surran mellettük a lakásba. Mert igaz ugyan, hogy kinn szeretnék altatni az udvaron, de amikor külön-külön egyedül tartózkodik otthon bármelyik „szülő”, egy-egy kicsit beengedi magához a lakásba. Bozót pedig lapos kúszásban járja körül az illető lábát, majd váratlanul ölbe ugrik, ilyenkor dajkálásra vágyik, s meg is kapja. Sőt, ágyhúzás előtt, még az ágyba is beengedik maguk mellé, mert a kutyának a lelkét is ápolni kell. Sajnos az élet már csak olyan, még a kutyáké is, hogy tartogat kellemetlen perceket. Ilyen például a szilveszter, amikor a kutyák rettegnek a petárdák durrogásától. Mi több, az is jellemző rá, hogy ilyenkor a fiatalok társaságba mennek. Miközben tudják Bozótról, hogy retteg a magas hangoktól. Hogy nyugodtan szórakozzanak, elvitték a kutyát a „nagyszülőkhöz”, akik szívesen vállalták a gondozását. A garázsban altatták, takargatták, simogatták, vakarták a füle tövét, sűrűn lementek hozzá, reggel pedig sétálni vitték. Szóval, teljes komfortot biztosítottak számára. Ennek ellenére meglepő élményben volt részük. Amikor a fiatalok megérkeztek, hogy hazavigyék nemes kincsüket, ő figyelemre sem méltatta őket, csak egyszer erélyesen rájuk vakkantott, mintegy megdorgálta őket a távol maradásért, és sértődötten elvonult. Természetesen az óta már szent a béke, és hagyja magát tovább szeretgetni. Azt is hallottam róla, hogy a piciket nagyon szereti, és vigyázza őket. Tehát jöhet egy gyermek is a házhoz, az őrzője már garantált. Berettyóújfalu. 2024-01-16