Esett az eső, akkor... januárban.
Dörgött az ég.
Agyagba ragadt cipőben álltam ...
Köröttem tömeg, s apró kis kövek...
Sírtak az esernyők,
én temettelek.
A hang ... s a félelem,
mikor koporsón koppant a virág.
Plébános mondott imát...
Az ég erősen dübörgött,
s koszorúkat mosdatott.
Kövekre hajoltak a gyászszalagok...
Vén platán ágai közé
szorult a bánatom,
huszonegy éve őrzi
agyagban hagyott lábnyomom.
2011. január 23.
Ruder Jana: A fekete erdő lányaHol volt, hol nem volt, mert bizony egyszer volt egy nagy ország, abban pedig egy különleges erdő! 
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
Ruder Jana: KikericsekMég kikericsekszirmán bóbiskol a nyáraztán elalszik...2018. 09. 19.Fotó: Ruzsa Dániel
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin 
Ruder Jana: HaikukSemmi sem kell úgyMint a békegalambokSzárnysuhogása* *Adventi fényekMelegítik a 
Ruder Jana: BrekkilaNem is olyan régen történt, hogy a Nap igen nagy erővel szórta a sugarakat. A felhők messze jártak,
Jártam én is ilyen temetésen. Mélyen lírai, ahogyan írsz, s a tömörítés fantasztikus! Szívből gratulálok, Jana!
VálaszTörlés