Esett az eső, akkor... januárban.
Dörgött az ég.
Agyagba ragadt cipőben álltam ...
Köröttem tömeg, s apró kis kövek...
Sírtak az esernyők,
én temettelek.
A hang ... s a félelem,
mikor koporsón koppant a virág.
Plébános mondott imát...
Az ég erősen dübörgött,
s koszorúkat mosdatott.
Kövekre hajoltak a gyászszalagok...
Vén platán ágai közé
szorult a bánatom,
huszonegy éve őrzi
agyagban hagyott lábnyomom.
2011. január 23.
Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Ruder Jana: Sárga ruhában…Ma is korán ébredt. Évek óta így van ez, megelőzi a felkelő napot. Ilyenkor belelép a papucsába, fe
Ruder Jana: Pünkösdi harangszó (Valóságon alapul, de zömmel fikció. ) Amikor a településre költöztem a hivatásom miatt, Józsit úgy ismertem meg, mint boldog embert
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
Ruder Jana: Horpadt holnapok..Valami hiányzik.Talán a hajnali pára,melyet ablakomra leheltek a csillagok?A reggeli fény, mi sötét
Jártam én is ilyen temetésen. Mélyen lírai, ahogyan írsz, s a tömörítés fantasztikus! Szívből gratulálok, Jana!
VálaszTörlés