Öleddel játszik
a felkelő nap,
szikrázik benned
a vágy,
ajkam megremeg,
néma ködbe vész
a látóhatár.
De ha ránk terül
a fekete lepel,
óvón ölel át
karom,
és a félelem
kicsi árkait
homlokodról
lecsókolom.
Related Post
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Balogh Géza: Andrej V. Volkov: A hópehely (Снежинка) (műfordítás)Sötétben – a kék horizontona hópelyhek népes bálja ragyogott.Forró tenyeremmelelkaptam egy szépsége
Hevesi Éva: VisszatérésA kórház régi pszichiátriai épületének szobáiban csak mennyezeti búra volt, a gömb alakú lámp
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Hevesi Éva: Születésnapi gondolatokMost mégőszintén ragaszkodom:az üde hajnalok harmatához,elbódítanak a virágok,megbűvölnek a csillag
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése