Molnár József: Tükör

Már hetek óta nézem képedet,
oly savanyú, mint éretlen vadalma.
Mutasd bátran a könnyű kék eget,
s felejtsd, milyen a komorság hatalma!
Mitől szökken a zsarnokság magasba,
miért ünnepli léha mámorát;
miért ölik az ártatlant halomra?
Mért hallgatnak a kéklő ibolyák?

Már hetek óta nézlek szüntelen:
Te benned őröl a Mindenség malma,
pokoli jókedv, pajzán gyötrelem,
néma ígéretek lelkünkbe marva.
A süket miért csak önmagát hallja?
Kopogsz? Nem hírlik a falakon át.
A tömeg mikor lett szürke és marha?
Mért hallgatnak a lila orgonák?

Már hetek óta nézel réveteg,
beteg üvegtested az ágyat nyomja,
nézd, az égen mennyi csillag nevet,
már megvettem a jegyeket a holdra.
Az ékszerek s az arany kedved hozza?
Velencei tükörben gondolák?
Van lélek, mely a varázst programozza?
Mért hallgatnak a sárga violák?

Ajánlás
Ha tükröd kérded, választ kapsz-e herceg?
Torz szellemképként néz rád e világ.
Hazugság, igazság töri a csendet:
mért hallgatnak a vérző Hargiták?