Neked könnyű volt elmenni,
nem neked fájt.
Távozóban még hátad sem
láttam, s nem szóltál hozzám,
hiszen hallgattál.
Havas sínen a vonat zakatolt,
összetört szívem: darabokra
hullt üveggömb.
Szilánkjai csillogtak néha
rátévedő napsugárban.
Jegenyesor között vitt utam
ágai nyújtóztak felém, féltem.
Fagyosan suttogták titkukat:
tél után tavasz jön,
sok kis madár fészket rak.
Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat) Redvás alagsorban hánynád 
László Mészáros: FéltelekMagamba rejtve is téged féltelek,nem kell túléljem, és nem kell értened.Talán a képzelet játszik cs
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Riba Ildikó: Hit Hópehely hintázik fák ágain,szél hárfája zeng jeges csápjain.Hó alatt alvó mag félve lapul,vár, míg
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
A harmadik versszakban azért megtörik a bánat. Gyönyörű vers!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Ditta ! :) A harmadik versszak a főnix :)
Törlés