Riba Ildikó: Üveggömb

Neked könnyű volt elmenni,
nem neked fájt.
Távozóban még hátad sem 
láttam, s nem szóltál hozzám, 
hiszen hallgattál.
 
Havas sínen a vonat zakatolt,
összetört szívem: darabokra
hullt üveggömb.
Szilánkjai csillogtak néha
rátévedő napsugárban.
 
Jegenyesor között vitt utam
ágai nyújtóztak felém, féltem. 
Fagyosan suttogták titkukat:
tél után tavasz jön, 
sok kis madár fészket rak.