Neked könnyű volt elmenni,
nem neked fájt.
Távozóban még hátad sem
láttam, s nem szóltál hozzám,
hiszen hallgattál.
Havas sínen a vonat zakatolt,
összetört szívem: darabokra
hullt üveggömb.
Szilánkjai csillogtak néha
rátévedő napsugárban.
Jegenyesor között vitt utam
ágai nyújtóztak felém, féltem.
Fagyosan suttogták titkukat:
tél után tavasz jön,
sok kis madár fészket rak.
Related Post
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Mátay Melinda Mária: Sirató, nyolcvanas évek Aztán csendesen, lassan,titokban,
Riba Ildikó: Függvényeskét konok szinusz és egy kotangensszögfüggvény makogó megoldásaközött nem ártana pihenésvégén vonj
Mátay Melinda Mária: Még egy tanácsAz élethalált okoz!Jaj, szokjon le róla most!
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
A harmadik versszakban azért megtörik a bánat. Gyönyörű vers!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Ditta !
A harmadik versszak a főnix
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.