Neked könnyű volt elmenni,
nem neked fájt.
Távozóban még hátad sem
láttam, s nem szóltál hozzám,
hiszen hallgattál.
Havas sínen a vonat zakatolt,
összetört szívem: darabokra
hullt üveggömb.
Szilánkjai csillogtak néha
rátévedő napsugárban.
Jegenyesor között vitt utam
ágai nyújtóztak felém, féltem.
Fagyosan suttogták titkukat:
tél után tavasz jön,
sok kis madár fészket rak.
Riba Ildikó: Lánc lánc-lánc bokaláncmegakadt a lassú tánckifinomult seftelésmindenféle rendelésterápiás kezelés
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Riba Ildikó: Álom Álom volt, varázslat.Szerelmes csókodgyönyörből gyöngyötfűzött nyakamra.Bőrömön ég méglágy aj
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Riba Ildikó: Kényszerkandallótűzben andalítóhangon fahasáb ropoghamvadva izzó fényekitöréshalkuló zengésmagá
A harmadik versszakban azért megtörik a bánat. Gyönyörű vers!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Ditta ! :) A harmadik versszak a főnix :)
Törlés