Útszéli árokból, piros pipacs bólogat,
letépni vétek, mégis kezemben van,
hátam mögé rejtem, és a kérdést
felteszem, mert itt állsz velem.
Sör-e, bor-e, pálinka-e, mind az
enyém, ha még ezt sem tudod,
csakhogy te meg én ott az árokparton
nevettünk és ettük, nem ittuk azt
a sört, a barnát, azt a fehéret, a pálinkát
azt a bort, a pipacsot a pirosat.
Most tél van, fagyos, hideg tél,
a tavasz reménye pipacsot ígér,
én tudom se sör, se pálinka, a
piros pipacs az, ami gyerekkorommal
mielőtt eltűnik, megsimogatja arcomat.
Melengető emlék a télben, a játék egykor, nagy nevetéssel, pipaccsal... Ilyenek ezek a felidéződő régi pillanatok, bizony ilyen kedvesek, kedves Mila!
VálaszTörlésMost már nemsoká itt lesznek a vöröslő mezők, kedves Mila
VálaszTörlésIgazán szép, kedves Mila.
VálaszTörlésgyuri
Kedves Francis,köszönöm szép szavaidat.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Reménykedjünk, kedves Tibor, hogy nekem is.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Kedves Gyuri, köszönöm az elismerésed.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
A vörös szín, az izzás, a tűz (tesz), a bor, a szerelem - ezt mind-mind a pipacsba bújtattad e versben. Kedves, múltba is merengő művedhez gratulálok! üdv.: Árpád
VálaszTörlésLágyan lebegő szoknyájú pipacs tavasszal visszatér, emlékeiddel.
VálaszTörlésNe kábítószerezz ennyit! Még mákillatú mezőkre lépsz! Vicceltem csak, Milácska! Az első versszakot azért egy picit átgondolhatnád még...
VálaszTörlésKedves Árpád, Ildikó és Ditta, köszönöm szépen a szavaitokat. Ditta, majd elgondolkodok a javaslatodon. Köszi.
VálaszTörlésSzeretettel üdvözöllek Benneteket: Mila
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.