A halottak nem álmodnak,
álmunkban velünk mégis találkoznak.
Szellemalakban élnek, nem beszélnek,
túlvilági életükről nem mesélnek,
hasztalan lenne kérdezni őket.
Szeanszokon médumnak megjelenők,
családtagoknak üzenők, létezők?
Halottak Napján a temetőkben
szellemük száll a levegőben.
Mi, látogatók, beszélünk hozzájuk,
virágot viszünk, mécsest gyújtunk,
üdvösségükért imát mondunk.
Hisszük, hogy halálunk után
az utolsó ítélet napján
találkozunk, így - búcsúzunk.
Halottaink bennünk élnek, mindazzal, ahogyan hatottak ránk, s amilyen viszonyban voltunk velük. Így mondható: mi később távozók az emlékükkel éltetjük őket. Akiket úgymond elengedtünk, őket sem fogjuk soha elfelejteni.
VálaszTörlésIgazad van, sőt én néha úgy érzem, hogy születésem előtt 10 nappal meghalt apám /agyhártya gyulladásban/ lelke belém költözött,mert tőle örököltem a művészetek és a tanári pálya iránti elhivatottságomat. Csak fotókról és anyám emlékeiből ismerem őt. Más életem lett volna, ha nem veszítem el...sokkal boldogabb és könnyebb.
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.