Árva lelkem halálod után
látni akarta alakod:
magamfajta természetbúvár
az édenben nem megszokott.
Ott a ligetben egy angyalka,
oly páva-kinézetű lény
szundikál, de én kíváncsian
zöld ernyőmmel érinteném.
Először azon gondolkodom,
újságcikket – róla írok…
de hiszen a paradicsomban
nincs is újság, sem olvasók.
És csak ott állsz, bénán, esendőn,
tán fel sem fogva helyzeted,
hogy arról az álmos lényről
kinek is mesélnék, kinek?
Hová tűnt a világ és a rózsák,
a múzeum s a madarak?
S nézed, nézed könnyeiden át
a még szokatlan szárnyakat.
Berlin, 1927.
Nagyon szép! Ilyen halállal bárki meg is elégedne.
VálaszTörlés