Balogh Géza: Vladimír Nabokov: Belépsz… (Ты войдешь...) (műfordítás)

Belépsz, majd leülsz szótalan,
közel hozzám, alkonyon,
elsimítod szétszórtan
inged válladon.
A könyvet becsukom halkan,
lassan felnyitom szemem,
szívemből most elsuhan
a zord érzelem.
Te fáradtan rám mosolyogsz,
én megérintem kezed,
sápadt arccal elfordulsz,
lehunyod szemed.
„Életem – szólok félénken, -
ne dohogj, nincs igazad!”
De érzem, felesleges,
elcsépelt szavak.
Monoton dobolsz körmöddel…
Már túl késő, valóban!
Felállsz, távolodsz tőlem…
S az ajtózár kattan.
Az ablakfüggönyt elhúzom,
az üveg hűti homlokom,
villansz esti hajnalon,
elhagytál – felfogom.

1918. május 23.