Balogh Géza: Bella Ahmadulina: Menyasszony (Невеста) (Műfordítás)

Bár menyasszony lehetnék,
szépséges, ondolált,
lágyan omló, szép csipkés
fehér fátyol alatt.
Hogy a hűvös gyűrűben
megremegjen ujjam,
az egybegyűlt legények
koccintsanak vígan.
Hogy nekem bókoljanak
fiúcskát jósolva,
s barátok topogjanak
pakkal az ajtóban.
Celofánba csomagolt
tányérok és csipkék…
Hadd csókoljanak amíg
nem vagyok feleség.
Menyasszonyi ruhácskám
borral lelocsolták,
boldogan és szegényen
ülök az asztalnál.
Rejtélyes és csábító
ami áll előttem.
Sírdogáló mamácskám
búcsúzzál most tőlem.
…Ünnepi ruházatom
ledobtam az ágyra,
és mámorítón vágyok
az igéző csókra…
Rakodják a székeket
már sorba a falhoz…
Mi történik majd velünk
és a jövőnk mit hoz?

1956.