Fehérvári Judit: Apevák
Új sírkő rólad szól, ki meghalni mentél messze el. Éj égbolt, rés sehol, szél vadászik: bevackol az ősz. Az este kezéből álom csöpög: sokadi... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Agyag és kövek
Esett az eső, akkor... januárban. Dörgött az ég. Agyagba ragadt cipőben álltam ... Köröttem tömeg, s apró kis kövek... Sírtak az esernyők, é... Tovább olvasom »
Molnár József: SUTTOGÓ, LENKÉK
Jönnek a lányok, asszonyok, piac a táj, vesznek itt mindent, nyit a bazár, árulnak kincset, kacatot, hontalan álmot, égi hazát. Jönnek a lán... Tovább olvasom »
Balogh Géza : Olga Oktjabrina: Rég várja... (Слишком долго ждал...) (Műfordítás)
Rég várja a szabadulást a tengerész a jégtáblán. Egyet alkot ő és a tér, bár végtelen az óceán. A sodródó - míg partot ér - úgy éli meg, m... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A koronavírus és a járvány
2020. márciusában éppen a Tüdőklinikán feküdtem tüdőgyulladással, mikor egyik napról a másikra hatalmas sürgés-forgás támadt. Senki nem ... Tovább olvasom »
Kamarás Ágnes fotója Szilágyi Domokos Ragyogj című verséhez
Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber c... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Idegen a tél...
Ágakra fagyott tükörhöz tapad a szél. Nem érez. Rideg. Csend van és hideg. Zúzmara öleli a kéményeket markában tegnapi a füst, háztetőket f... Tovább olvasom »
Hevesi Éva: Érted vagyok
Öleddel játszik a felkelő nap, szikrázik benned a vágy, ajkam megremeg, néma ködbe vész a látóhatár. De ha ránk terül a fekete lepel, óvón ... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Amikor megszülettem
Amikor megszülettem erősen fújt a szél, Nem volt a fákon már, sehol falevél. Zokogott a felhő, eltakarta a Napot, Az égen csak néhány fáz... Tovább olvasom »
Kertész Éva: A kulcs története
Korán volt még, de az asszonyka tudta, hogy a kicsi hamar ébred, így az alig világosodó konyhában sietősen kavargatta a tápszert, mert még ... Tovább olvasom »
Molnár József: Rejtjelek nélkül
Valahogy semmi sincs úgy, ahogy elterveztük. Pedig már összeválogattuk a papírokat, s megfogalmaztuk a jelentéseket,... Tovább olvasom »
Katalin Patai Szabó: Utánérzés
" A koldus is gazdag,ha vágya nincsen,/ De koldusabb a templom egerénél/ A gazdag,aki reszket,hogy szegeny lesz." (William Shakes... Tovább olvasom »
Molnár József: Egyedül nem megy
Ülünk a vonaton… Egy két tengelyes, fatemplomos, nyöszörgő orgonasípokon süvöltő, széltolta vagonban száguldó sebességgel zötykölődünk, mint... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Néha...
Jó volna, ha néha meglátnál, a sötétben hozzám bújnál, ha néha megsimogatnál, ha a hajam a szélben összeborzolnád. Jó volna, ha néha me... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Komisz kamasz
Bambán, gondolatok nélkül dobálta az aprópénzt a megkopott fekete bőrtáskába, amelynek tátott száján az egész tartalom látható volt, mert m... Tovább olvasom »
Hevesi Éva:Nézd !
Nézd, hajamba az évek az idő jelét fonták, reszket a kezem a fésű nyelén. Féltelek. Nézd, szemembe az évek pupillád rajzolták, reszket a kez... Tovább olvasom »
Bekezdések - A Lepkeszárnyrés című regényem előhangjai
Családregényt általában azok írnak, akiknek van családjuk. Én megfordítottam a dolgokat, mert halottaim vannak. A család képe oly messze k... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Az új évi jókívánság
A legújabb év első reggele! Most ébredtem. Ami azt illeti, ez a reggel sem különbözik a többitől. Csak azok érzik másnak, akik még le sem fe... Tovább olvasom »
Hevesi Éva: Nincstelenül
Üres a tenyerem is, s olyan árva vagyok; végképp nincs semmim. Az ígéret-filléreket, amiket nagylelkűen még viseltes kalapomba löktél, od... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Csillag
Csillag csókolja a napot, felhő öleli az eget, könnye eső: csepereg. Hold szánkázik szivárvány ívén útja vége tó tükrén. Fagyott földö... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Eltűnt az angyal - A már eltávozott Nagy Sándor keresztapámhoz
Édesem, te, aki nevelgettél, de főleg szeretgettél, még mindig élsz az életemben. Megköszönöm a sorsomnak, hogy kaptalak téged, mert így... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Elmondhatatlan
Két busszal utaztak a színészek, dramaturgok, rendezők, díszlet-, jelmez-és fénytervezők, színpadi munkások egy fesztivál után vissza a l... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Halálod
Január öt. Harmincegy éve. Ekkor értél menetelésed végére, ekkor tetted meg végső mozdulatod oda, ahol minden végleges, és visszafordíthata... Tovább olvasom »
Lőricz Mária Magdolna: Duett - festmény
minap megkérdezték tőlem ....festesz még ?A művészlelkű embernek az alkotás, nem választás kérdése ...az alkotni vágyás az életet jelen... Tovább olvasom »
Molnár József: Cseppenként
Szögesdrót-vágó félelem a létezés. Porszem- álmaim gúlaként hevernek van és a nincs között. Már az igazmondás lépcsői sem visznek. Lefelé zu... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Ima a békéért 2023
Hozzád kiáltok Teremtő! Te vagy, akitől békét remélek! Tőled várom megingott biztonságomat. Mindenkiét. Mert féle... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Karácsonyi történet - első közlés
Édesapám, Fehérvári Antal emlékére - Tudod – mondta Antoine –, az Angyalok minden egyes embert, ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)