Hol vagy?
Csattan lomha kérdés,
majd elrepül egy műkacaj!
Lélekalvó, mily ébredés
mely álmaidból felzavar?
Szörnyű képre riadsz sírva,
tested zihál, de mily moraj,
mi lelked húsát élve rágja,
zümmögve, mint égi raj.
Hangja követ, éjen át vár,
s pörög tiszta szőttesen,
vénádban van, véredben jár
nyirkosan, hűs földeken;
felrobban s csillagokként
fényt árasztva beterít,
okozva víg sötétségben
számos tüzet s gyáva kínt.
Roppant erő ránt előre,
remeg fagyos csigolyád,
könyörgésed küldd el érte,
hogy túlélhesd ez éjszakát.
Balladisztikus. Gondolom, egyes szám első személyű a lírai én, aki még az álomban sem tud feloldozást nyerni a világ ezernyi fájdalma, bántása miatt.
VálaszTörlésSzomorú-szép fohász a holnapért. :)
VálaszTörlés