Két marokkal nyúlsz
vérző testünk
mélyére Istenünk
a bajban is,
hol gát szakad
s otthonunkat viszi a víz.
Egyik markoddal adsz.
Hitet, erőt, reményt,
hogy amit épített
s magasba emelt
a szeretet,
az fennmaradjon.
S amit megtenni
másokért képtelen
önző vágy,
kishitűség,
akarat,
-mikor minden elveszett-
azt a másikkal
elveszed.
Hit, erő, remény
Related Post
Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat) Redvás alagsorban hánynád
Seres László: Úgy csodáltalak Úgy csodáltalak, mint tejszínű álmát a lopakodó hold gyűrött felhők közt meg-megállva. Szívem i
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
László Mészáros: Őt vártadŐt vártad. A súlytalan fényből kilöttyent éjszakahomlokot maró hidegében,elmosódott körvonalai
Grafitarcú Ákom-Bákom (Flóra rajzaihoz) Rajzaid egy TÜNDÉRORSZÁG, csodák, titkok birodalma. Sárga kuty
Seres László: Álommese Kakaónyi álommese, pöttyös csésze, nyuszis alj, ágyu
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Katartikus sorok, itt is.
VálaszTörlésKöszönöm jelzésedet itt is Kedves Tibor...)))
TörlésIlyen lehet... Hála Istennek mi nem vagyunk víz közelében!
VálaszTörlésBüszkék lehetünk önmagunkra, a bajban egymásra találtunk, ezt példázza az az összefogás, ami a gátakon létre jött, és sikerre vezetett az ár leküzdésében. Köszönöm szavaidat kedves Ditta...)))
VálaszTörlésSzép vers. Példaértékű az összefogás.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Éva megtisztelő figyelmedet...)))
Törlés