Két marokkal nyúlsz
vérző testünk
mélyére Istenünk
a bajban is,
hol gát szakad
s otthonunkat viszi a víz.
Egyik markoddal adsz.
Hitet, erőt, reményt,
hogy amit épített
s magasba emelt
a szeretet,
az fennmaradjon.
S amit megtenni
másokért képtelen
önző vágy,
kishitűség,
akarat,
-mikor minden elveszett-
azt a másikkal
elveszed.
Hit, erő, remény
Related Post
Riba Ildikó: Sikolybanszavak elhallgatnakmakacs falak leomlanakereje elméket kavarkétélű fájdalom facsarsikolyban állok m
Égő parázs talpunk alatt Hol volt hol nem volt... mint a mesében, így szólnak rólunk az utódok, ha már nem leszünk lege
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Seres László: Tökösök (Nagytarcsai TÖK-FESZTIVÁL-ra) Fanfár harsan, nincsen vita, véget ért a viadal. Összemérte t
Seres László: Álommese Kakaónyi álommese, pöttyös csésze, nyuszis alj, ágyu
László Mészáros: Őt vártadŐt vártad. A súlytalan fényből kilöttyent éjszakahomlokot maró hidegében,elmosódott körvonalai
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Katartikus sorok, itt is.
VálaszTörlésKöszönöm jelzésedet itt is Kedves Tibor...)))
TörlésIlyen lehet... Hála Istennek mi nem vagyunk víz közelében!
VálaszTörlésBüszkék lehetünk önmagunkra, a bajban egymásra találtunk, ezt példázza az az összefogás, ami a gátakon létre jött, és sikerre vezetett az ár leküzdésében. Köszönöm szavaidat kedves Ditta...)))
VálaszTörlésSzép vers. Példaértékű az összefogás.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Éva megtisztelő figyelmedet...)))
Törlés