néhány szerelmes versekrül való ének

nyavalyogva hogy így vagy úgy
még-szeretlek-már-nem-szeretlek
nagyon-agyon-hiányzol
nélküled nem élet az élet és ami az

lehetne az is veled vert meg

lepedőmben süllyedt el a tested
de én megpróbállak kihalászni

pedig hagynálak már (akárhol)

de egy ragrím okán még kereslek

most neked írom ezt a verset
de nemsokára ezernyi szintén
magára hagyott vagy éppen hagyó-

ból  mézédes bánatként ömlik a szó
sértőn és sértve ám hatástalan

és a NET hömpölygeti ide-oda

úszni-nem-tudókat visz a folyam

valami nagy-nagy mentőöv kéne

vagy az egészet hagyni a fenébe

?

elefántot csíp a bolha
és biztosít redőnyt húz
akinek van még ép
porcelánboltja