Fájón cipeljük ránk mért keresztünk,
sápadt arcunkon sós folyam duzzad,
életvitelünk,boldogságunk a XXI. század
hamis csillogással durván tapossa.
Nincs diadalkapu, amiről
álmot szőtt a képzelet.
Nincs terülj asztalkám sem.
Szárnyaszegett gólya, nem szállhat el,
nem térhet vissza tavasszal fészkébe,
olyan boldogtalan, mint a vakablakok.
Gólyafiókák sem fognak tátogni éhesen,
fenn a magasban vészjóslóan morajlik a csend.
Velem görnyed keresztje alatt a ma embere.
Sápadt arcunkról duzzad a sós folyam tengerré
most, a XXI. század kezdetén.
Vacak egy századelő, annyi bizonyos... És jó nekünk, hogy nem érjük meg a végt, mert szerintem háború lesz a vízért és egyebekért...
VálaszTörlésDrága Ditta!
VálaszTörlésSajnos mindegyik világháborút a nagy krízis váltotta ki.
Én csak az unokáimat, és a gyerekeimet sajnálom, mert mi vagyunk a bűnös lelkek: örökségül még a minimális életfeltételeket sem hagyunk rájuk. Na nem Te meg én, mert ha rajtunk állna a világ sorsa, biztos jobb irányba terelődne.
Szeretettel ölellek: Mila
P.s.Olvastam, milyen kín a panel lakásban élni..