"Az elmélkedés kertjében ülök. Szép, csendes temető ez, sírhantokat emel, hogy ekképp óvja egymástól a lelkeket. Bizony távol vannak, s hogy üvöltve társalognak, hát bocsássuk meg nekik."
Kőhalmi Levente: Az elmélkedés kertjében ülök
Related Post
Markovic Radmila: Radnai István: Jégbefagyott fény című verseskötete kapcsán Budapesten, 2016-ban jelent meg a kötet a Hungarovox Kiadónál. Úgy érzem, mindannyian ismerj
Kőhalmi Levente: Létezni a való Fáj, ahogy tovatűnik, de soha meg nem szűnik… (létezni a való) Ha sír
Ikonkép Jajszavát idő mossa e toroknak, mely látszatjátékot éltetőn küld, s elémenvén az élő poklok
Kőhalmi Levente: Engedd, hogy a csendet lássam Fülledt erotikát lélegzik ágyam. Csend van most, síri, néma, s néha
Esélyegyenlőségről, demokráciáról, Magyarországról húsvét kapcsán „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fül
Kőhalmi Levente: Hajnal Mer már marni most a hajnal, holt hegyen hűsen harsan e kardal, kontúrkép közt k
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szia Levente!
VálaszTörlésNagyon szeretem a zenéd, s ebben a munkádban sem csalatkoztam! Amúgy is a rock nagy kedvencem!
Köszönöm, bár e dal most nem engem dicsér, hanem Neil Young mestert! Csupán a gondolat, melyet ébresztett bennem, jelent meg, ebben a pár érzés-sorban.
Törlés