A tónál

Zenélt a mobil, pedig szombat reggel volt.
Mintha vidámabban muzsikálna, legalábbis Anya így érezte, mikor az ismerős dallamra kinyitotta szemeit. Kinézett az ablakon, s látta, hogy esik az eső.
   - Nem baj, hagyjuk , hogy essen! - gondolta vidáman.
   Mint mindig, aznap reggel is Anya kelt a legkorábban.  Csilingelő hang jelezte a mikrohullámú sütőben, hogy a víz felforrt. A hajnali szeánszot semmi sem zavarhatta meg, még a szemerkélő esőcseppek sem. A kávéba tejszínt öntött, majd kakaóport szórt rá, s végül mindezt felöntötte kevéske tejjel. Hiába! Mindennek meg kell adni a módját. Fogta a kis háromlábú sámlit, s az ajtót félig kitárta. Ott kucorgott fehér köntösében, kezében a felturbózott coffein-bombával, és kinézett az erkélyre. Mosolyogva kortyolta a gőzölgő, csokibarna nedűt, miközben megcsodálta a pompázó piros, lila, rózsaszín, és fehér muskátlikat, a fikuszt, a biloba-fát, és a citromfüvet. Az „Arborétum” tündökölve várta őt a felkelő nap sugarai között. E csendes hajnali órában hallani vélte a színes virágözön ébredő nyújtózkodását.
   Halk ébresztő-dallam hallatszott Lánykája szobájából, majd hirtelen kivágódott az ajtó, és egy fehér pamutgombolyag bújt a hátához. Fekete-gomb szemeivel élénken nézett rá, s lompos farkát vidáman csóválta. Majd hirtelen ölébe gömbölyödött a puha bundás Masni kutya.
   - Kell ennél nagyobb boldogság? – gondolta Anya elérzékenyülve.
   Ezután már készülődni kellett. Mama is ébredezett. Hamar bepakoltak az autóba minden holmit.  Anya teljesen felébredve, biztonsággal vezette a kis autót. Lánya, Panna zenét hallgatott, Mama hátul ült, és dudorászott: - Áll a hajó a Balaton vizében….  
Anya elől eltűnődött, … a három Grácia…
   Pár óra múlva oda értek. A parkolóban hagyták az autót, és a holmikkal elindultak a tópartra. Hamarosan elébük tárult az a csodás látvány, amelyért érdemes volt korán kelniük.  A  nap melegen sütött, nyoma sem volt a hajnali esőnek. A túlparton megcsillant a Badacsony sziluettje, s néhány vitorláshajó a messzeségben. Nyugodt volt a víz, tiszta kékje messze tűnt a megcsillanó fényben.
   A parton még kevesen voltak, így ők az árnyékot adó fák alatt telepedtek le. Anya kinyitotta a campingszéket:
    - Csak kényelmesen, Mama!- szólt anyjához. Panna egy szendvicset majszolt.
    - Milyen szép itt!- mondta Mama, - itt kellett volna vennünk egy telket, egy kis nyaralóval…
De Anya és Panna már befelé gyalogoltak a Balatonba.  A selymes víz kellemesen simogatta bőrüket.
    - Ússzunk egyet! – kiáltotta Panna, és nyakig elmerült a hűs hullámokban.
    - Mint két vízi kacsa - gondolta Anya, amikor Panna felbukkant és lefröcskölte őt. Vidáman pancsolva  nagyokat kacagtak. A víz elvitte hangjukat a part felé, mert Mama integetetni kezdett.
    - Menjünk Panna, kész a reggeli! – bugyborékolta Anya.
    A víz egyre alacsonyabb lett a part felé haladva, már csak térdig ért. Mama oly ügyesen „tálalt”, hogy minden étel elfogyott, ami előkerült a hűtőtáskából.
    - Jól laktatok, Drágáim? – kérdezte elégedetten.
    - Naná! – dünnyögték a lányok, és kifeküdtek napozni egy kicsit a polifoamokra.
    - Addig én megmártózom, míg ti pihentek! - informálta őket Mama, s választ sem várva elindult. Panna hasra fordult, és Mama után nézett.
    - Jól tartja magát, nem?!
    - Meghiszem azt! Hisz ő a Csoda Nagyi! – mosolygott Anya. – Gyere, bekenem a hátad naptejjel, nehogy leégjél!
Ezalatt a hetvenéves Nagyi úgy úszkált a langyos vízben, mint egy halacska, könnyedén és tempósan.
    - Szeretnék én is ilyen fitt lenni ennyi idősen, édes lányom!
    - Most nyáron lesz hetven éves. Hívjuk meg vacsorázni! – elmélkedett Panna. – Imádja a sült halat!
    - Nagyon jó ötlet! 70 dkg sült hal, 70 cl Badacsonyi Szürkebarát. Abból akkor jut még a Papának is!
    - …YES… - Panna anyjára kacsintott.
    A nap folyamán sokat nevettek, kacagtak, és pihentek. Előkerült a frizbi, a matrac, a felfújható „úszókerék”.  Napoztak és fürödtek,  majd fürödtek és napoztak…
    Az esti vacsoránál Mama hamar kitalálta a „hetvenesek” jelentőségét. Meghatódva egy könnycseppet morzsolt el a szemében, s halkan csak ennyit szólt: - Köszönöm Lányaim!
    Az esti naplementét mindannyian várták. Ott ücsörögtek a parton, a meleg betonon, ámulva az odaérkező hattyúkon.  Az aranyhíd…  A csodás narancs-bíbor színek megfestették a Balaton vizét.
    - Gyönyörű nap volt a mai! – gondolta  Anya elégedetten.

    A Szigliget és Badacsony domborulatai között lebukó nap, mintha rámosolygott volna a három Gráciára…