Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd.
Üresen szól szív, szó, száj így a mának.
Eszméléseimnek értelme te légy
árnyat-bontó fényisten. Úgy várlak.
Üresen szól szív, szó, száj így a mának.
Eszméléseimnek értelme te légy
árnyat-bontó fényisten. Úgy várlak.
Hamvadó tüzem lobbantsd lángra parázs,
fakassz dalra még te örök életű.
Légy kifosztott lelkemnek az apanázs.
Nélküled -látod- minden sor holt betű
fakassz dalra még te örök életű.
Légy kifosztott lelkemnek az apanázs.
Nélküled -látod- minden sor holt betű
ezüsthabfodrokon ájultan fekszik,
s mélységeid helyett csak eget kémlel.
Ilyen az ember, ha haza igyekszik
magába fojtott csendes ürességgel.
s mélységeid helyett csak eget kémlel.
Ilyen az ember, ha haza igyekszik
magába fojtott csendes ürességgel.
(Kép: Horváth Piroska)
kedves László!
VálaszTörlésCsodás versed három ver szakból áll, és mindhárom különálló költői kép, mégis egy egészbe forr össze.
Szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm Kedves Mila megtisztelő figyelmedet...)))
VálaszTörlésGyönyörű a csended és kívülre egyáltalán nem üres, mert, akinek ilyen a lelke, abban bárhol is van földrajzilag, helyrajzilag, de "dal van".
VálaszTörlésValóban gyönyörű, nekem is az.
VálaszTörlésA csend-azt hallottam valamikor Kedves Ditta- nemesíti az emberi lelket. Köszönöm megtisztelő figyelmedet és szavaidat...)))
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Éva, örülök, hogy olvastál...)))
VálaszTörlésSzomorú-szép versed nagyon tetszett. :)
VálaszTörlés