.jpg)
Vége. Nincs tovább.
Eddig volt, és nincs
folytatás, gonoszság...
Mi kellene még tetteidért,
mit szeretnél, mit kérnél ?
Persze, fájt, azt hitted, nem?
Nem, nem adom meg.
Gonosz vagyok?
Nem adok.
Nincs, nincs feloldozás.
Talán.... ha más életbe
jutsz, ha más lottót
húzol, akkor, majd valaki.
De nem, most nem.
Hiába könyörögsz,
térded nem hat meg,
hiába fáj az neked.
Vidd el, tedd el, a tied.
a feloldozást nem
adom meg mégsem neked.
Ütős! Nagyon szomorú a téma, mégis különleges a megközelítés, s ráadásul tömör, érthető. Tetszik!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Ditta ! nagyon örülök a tetszésednek. :)Igen, kimondatlanul is ott van, miért nincs feloldozás, mi az, amiért soha nem jár. :)
TörlésHát igen, ezt pedzegettem másutt, egy írás kapcsán: lehet-e mindenre megbocsátani-tudás... Mert hiába is várnák ezt, ha olyan súlyúak a gaztettek, illetve, ha olyan súlyúnak érzi, akit értek... (Mert hát, ezen is, az elszenvedő alkatán is múlik.) Versed alanya erőteljesen ismétli (magát is erősítőn?): nincs és nincs, most és sosem, feloldozás... [-(
VálaszTörlésKedves Francis, elvileg lehetne, de van az életben olyan vétek és bűn, hogy nem lehet megadni a feloldozást, mert talán az pont önmagunk ellen volna. S az ismétlés a határozottságot emeli ki, a döntést erősíti meg. Álszentnek érezném, ha valaki a belső késztetése ellenére mégis kimondaná a megbocsátást. Talán nem is volna igaz. Köszönöm, hogy olvastad, és elmondtad a gondolataidat. :)
Törlés