Fedák Anita: Célia nyomán Krakkóban

Boleslaw Chromy azon ritka lengyel szobrászok egyike volt, aki örömmel fogadta a nehéz feladatokat. Még akkor is, amikor olyan felkérést kapott a megrendelőitől, amiről kevés ismeret anyaggal rendelkezett.
 Eredetileg képzőművésznek készült, de erősen improvizatív természetét jobban kordában tudta tartani a szobrok kemény anyaga. Megfaragta ő már a legendából született waweli sárkánytól kezdve Džok kutya, a gazda odaadó szeretetét és a kutya feltétel nélküli hűségét szimbolizáló szobrot is. A mostani felkérése egy világirodalmi értékű reneszánsz magyar költő, Balassi Bálint emléktáblájára szólt. A megrendelő csak annyit mondott, a magyarok nemzeti ünnepére készüljön el vele, tartsa a határidőt és megadta a tervezett paramétereket. Ennyi, kérdezte a művész? Igen, volt a válasz, a többit az Ön művészi fantáziájára bízzuk.
Boleslaw a szokásos napi teendői végeztével a Jagelló Egyetem könyvtárába tartott. Az idős, több dioptriás szemüveget viselő kontyos könyvtáros-nő már ismerősként köszöntötte. Figyelmesen végighallgatta a szobrász kérését, majd furcsa mód a következőket mondta:
– Azt ajánlanám, először olvassa el pár szép szerelmes versét.  Ennek a magyar költőnek lengyel ihletésű témái is voltak: két szerelmes versét őrizzük a lengyel leányokhoz. A véletlen lengyel múzsák, azaz egy "citerás lengyel leány" és "cortigiana Hannuska Budowskionka" nélkül nem születtek volna meg a szerelmes versek közül kiemelkedő költemények – teszi hozzá mosolyogva. – De van a könyvállományunkban itt, Lengyelországban nyomtatott műve is. A Füves kertecske Krakkóban jelent meg; ez az egyetlen, még a költő életében kinyomtatott és hosszú ideig nyomtatásban egyedül hozzáférhető Balassi-mű. Higgye el, művész úr, a gyönyörű Balassi-versek majd sokban segítenek az emléktábla megtervezésében.
A krakkói szobrász tudta, Jadwiga, az egyetemi könyvtáros-nő tanácsai mindig beváltak eddig. Felnyalábolta a raktárból kihozott könyveket és elindult velük hazafelé.
Otthon a felesége igencsak elcsodálkozott, mikor megtudta: nem szakkönyvekkel tért haza művész férje, hanem verseskötetekkel.
– Mit tudsz te Balassiról? – szögezte Boleslaw történész-muzeológus feleségének a kérdést.  
Bogumila a Wawel királyi palotában székelő történelmi múzeum tudományos munkatársaként igencsak sokat tudott a Báthori kor eseményeiről.
– A lengyel történelem elválaszthatatlan a magyar történelemtől. Báthory István Krakkóba induló kíséretében ott volt Balassi Bálint magyar költő is, aki nemcsak a bevonuláson és a waweli koronázási ünnepségen vett részt, de ott volt Báthori és Jagelló Anna esküvői szertartásán is – válaszolta Bogumila fel sem nézve az aznapi újságból, amit éppen figyelmesen olvasott. Ma vezettem egy tárlatbemutatót, ahol az egyik magyar turista rá is kérdezett, milyen lehetett egy akkori korabeli esküvő, milyen lehetett Anna menyasszonyi ruhája. Elmondtam neki az akkori történelmi helyzetből adódó lengyel rendek feltételeit, miszerint ez egy irányított házasságközvetítés volt, Báthori feleségül vette a nála 10 évvel idősebb Jagelló Annát, az utolsó Jagelló-házi lengyel király, II. Zsigmond Ágost húgát. Mert hiába választotta meg a lengyel főurakból és főpapokból álló szenátus Miksát királyuknak, a köznemesség 1575. december 12-én Báthory mellett foglalt állást. Mint említettem 1576. május 1-jén Krakkóban, a waweli székesegyházban királlyá koronázták Báthorit és Balassi is ott volt ezen a szertartáson.  Azt mondtam a kíváncsi turistának, hogy Jagelló Anna nem volt szép, sőt kimondottan öreg volt, amit még a temérdek sok ékszer és a pazar esküvői ruha sem tudott eltakarni.  Mire vagy még kíváncsi drágám, mert akkor lassan nekilátnék a vacsora készítésének.
– Jadwiga, akitől ezt a sok könyvet kaptam, valami szerelmi költészetet is említett. Azt mondta, mielőtt leülnék a vázlatok tervezésének, olvassak bele Balassi szerelmi lírájába.
– Ha most velem jössz a konyhába és segítesz a kołduny készítésében, akkor tovább mesélek neked kedvesem – mondta Bogumila, majd takarosan összehajtva és az újságtartóba helyezve a napilapot, elindult a konyha felé.
– A húst megdarálom a tésztához, te meg addig mesélj nekem tovább Balassiról – egyezett bele Boleslaw felesége kérésébe és utána indult a lakás egyik legérdekesebb helyiségébe.
Az asszony le sem tagadhatta volna muzeológus szakmáját. A lengyel történelem iránti rajongásuk volt az a közös szál, ami szinte kovásza volt a házasságuknak, a másik pedig a katolikus hitvallásuk. A modern konyha ötvözete volt az antikkal, sok feszülettel és szentképpel a falon. A régi bútorok mellett azonban jól megfért a mikrohullámú sütő és a mosogatógép is.  
– Nos, ezt a lapockát kell majd ledarálnod a kołdunyba, ebbe a tálba. És akkor folytatom.  Miért itt a magyar költő szerelmes verseket Krakkóban? Bizonyára volt néhány szép-asszony aki múzsája lett. És most nem csak az egyszerű fehérnépre gondolj, hanem magas rangú úriasszonyokra is. A költő a XVI. század nyolcvanas éveinek végén gyakran megfordult itt, Krakkóban, a Szent Anna utcában, ahol Szárkándy Annáék házában “szívesen fogadott vendég” volt. A ház úrnőjéhez írt verseiben Celiának nevezi szerelmének tárgyát – Wesselényi Ferenc lengyel államférfi feleségét. Hosszabb ideig Wesselényi Ferenc de˛bnói kastélyában is vendégeskedett, ahol szintén Anna volt a háziasszony. Utóbbiról egyébként festmény is készült, ahol kissé telt nőként ábrázolják és valóban szép úrhölgy lehetett. A főúr imádta és elkényeztette szép feleségét, de államügyi teendői miatt gyakran hagyta egyedül… Azt mondják, Balassi Bálint is fess, délceg férfi volt és az asszonyoknak szépen dalolt. Mi több jó társalkodó partnernek bizonyult és a magányos hölgynek is imponálhatott a költő magas szintű retorikája. De azt gyorsan hozzá kell tennem, hogy az irodalomtörténészek között máig vita tárgya Célia alakja. Olvassál csak fel néhány sort valamelyik Jadwigától kapott könyvből drágám.
A húsdaráló nyekkent egyet, mikor a szobrász újabb adag húsadagot tett a garatjába. Néhányat tekerve azonban megállt a kezében a mechanikus gépezet és a nappali felé vette az irányt. Kisebb vaskos könyvvel tért vissza, majd a következő sorokat olvasta fel:
„Lettovább Juliát, s letinkább Celiát ez ideig szerettem,
Attól keservesen, s ettől szerelmesen vígan már búcsút vettem.”
– A szerelmes férfi halk rezgésű érzelmei elkeseredettsége. Gyönyörűek a versei, pedig a hadművészetben is jeles férfiú volt ám – magyarázta tovább szobrász férjének a történész-muzeológus feleség, majd a darált húst befűszerezve apró halmocskákat kezdett rakni a kinyújtott tésztára. majd tréfásan hozzátette– Balassi, ha most itt lenne, derelyének vélné ezt az ételt, mert a magyarok lekvárral készítik. Mi, lengyelek, hússal, és ettől más az étel. 
Bogumila szorgalmasan rakosgatta a hús-halmocskákat és csavarta néhány fürge mozdulattal össze gombóccá a tésztában. Szavai a szobrász fantáziájában szinte filmszerűen pörgették le a több-százéves eseményeket. Már látta maga előtt a költő portréját a kőbe vésve. Elméjében úgy rajzolódott ki a derék költő profilja, mint egy féktelen természetű, bort és nőt kedvelő, mindig szerelmes, igazi magyar hazafié, aki délceg katona volt és ugyanakkor a magyar irodalom „Petrarcája”.
Boleslaw elnézést kért feleségétől és visszavonult az íróasztalához. Az aznap éjjel készült rajzát pár nap múlva bronzba öntötte.
Az emléktáblát 1995-ben avatták fel az egykori épület helyén álló Potocki-palota falán. Ma bronz dombormű örökíti meg a költő emlékét, ahová a Krakkóba látogató magyarok gyakran visznek virágcsokrokat, nemzeti színű zászlóval díszített koszorúkat.