Nyakó Attila: Újévre

Vége van végre már ennek az esztelen évnek,
nyugszik a téboly, petárda se robban a kézben,
nézem az űrt, nem az ember, a rendszer a részeg,
korrektoraik már dolgoznak nagy bőszen e részen.

Álmaim élem, rossz érzések sarokba hajítva hevernek,
az se zavar, hogy a lencse is el lett sózva veszettül,
s a szétfoszlott virslik torzói felett se kesergek,
tudván, a múlt volt, de lesz itt jövő tavalyon túl.

Alszik a metró is, pajkosan készül a holnapi füstre,
csak a hólapátárus sírdogál ébren a boltban,
lassan hamvad a tegnap még izzó zsarátnokok üszke,
ó, régi nagy telek elveszett szelleme hol van?

Mint filmhíradók hólepte tájain sercegő nóta,
bakelitbe zárt hangként zsong az agyamban az ének,
erre a képre vártam már hosszú napok óta,
hogy boldog újévet kívánhassak vele néktek!


Grafika: Trautsch Tímea