az előbb felhomályosított a TV
két celeb között természetesen
hogy mitől is tágult egyetlen gyermekem
kómában félig csukott szemhéjai alól
egyre sötétebbé és végtelenebbé a világegyetem
de az agyhártyagyulladásból mégsem tudták
meggyógyítani ama nagy tudorok
csak nyomták belém amit magamtól is éreztem
hogy készüljek fel mert a jövő nem olyanná lesz mégsem
ahogyan én azt mindig is képzeltem unokákkal és kacagással meg csodákkal teli
és azt is elhadarta gyorsan a bemondó hogy a legyengült immunrendszer meg a nem evés és a szaladgálás önmagában is ok
egy közösséggel teli nem cyber térben és felvetődött bennem azonnal
érdemes volt-e azért szétszednie magát hogy elmenetele után
csak néhányan gyászoljuk őt ki így ki úgy ahogyan éppen tudja
mikor és mit jelent a fájdalma meg az ígéretek azelőtt és azóta is
hányan becsaptatok júdások pedig nem adott nektek senki sem harminc ezüstpénzt és még többen elárultatok hitegettetek
de mit is várhattam volna mert ilyenné lett a világ meg a facebook
mögé búvó szenvtelen arcok néha kaján öröme is tudom
és mégis büszke vagyok arra hogy krisztián újra perré lett noha
milyen kár hogy éppen ez kellett ehhez is meg a rengeteg zokogás
és zsófia nevét ideírom pedig nem az ő gépén rovom e sorokat
de boldog volna tőle ha már azok akiknek tisztességből illene nem
emlékeznek rá így az adventi időszakban sem mert elfújta
őket is a siker szele erre meg arra és miután ez nem vers mégsem
azt üzenem csak így innen szégyellje magát az összes kajafás
és szedje össze megmaradt emberségét mert tisztulni jöttünk
e földre és szélkiáltani nem pedig huszonöt esztendősen
annyit dolgozni hogy beleszenderedjünk a nemlétbe
Megértem keserűségedet, kedves Ditta, sajnos azonban a sorssal nincs mód vitatkozni. Egyetlen utalásodra szeretnék reagálni, amikor azt veted fel: leányodnak "érdemes volt-e azért szétszednie magát hogy elmenetele után / csak néhányan gyászoljuk őt ki így ki úgy ahogyan éppen tudja". Kapolyi Gyuri egy valamikori hozzá(m)szólását idézném, melyre a minap bukkantam rá. Igaz, neki könyvek sikerességével kapcsolatban válaszolta egy neves fotóművésznő: „Gyurikám – mondta –, nem az a lényeg, hogy eladja-e. Az a nagyszerű, hogy meg tudta írni.” Ehhez hasonlóan mondom most én is azt: nem túlzottan lényeges, hogy hányan és miként emlékeznek Zsófira, hanem az a nagyszerű, hogy amit leírt, létrehozott, amiért lelkesen tett, azt meg tudta tenni!
VálaszTörlésA nagyszerűen összeállított Posztumusz Én című könyvében mintha éppen erre a felvetésre is válaszolna. A Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című munkájáról írt kritikájában olvasom, hogy mit mond az egyik szereplő. Shakespeare-darab címét idézve azt kérdezi: Megéri ez a sok hűhó semmiért? Zsófi erre azt válaszolta: „igen, megéri”. – Az életükben, útjukon elbizonytalankodókat ezzel a kiállással is meg tudja erősíteni.
Köszönöm Gábor, hogy mindig írsz, de sajnos, ahogyan telik az idő, én egyre depressziósabb leszek, egész nap zokogok, s nagyon hiányzik Zsófi! Túlélni sohasem szabad egy szülőnek a Gyermekét!
VálaszTörlés