A távoli hegyek kékek,
festményen megörökítve
csábítón szépek.
Szirteken szökdelő kőszáli kecskék
barlangban lakozó, brummogó,
bocsokat dajkáló medvék,
Illatos csönd, csak darázs döng,
viruló sziklavirágokon ődöng.
Szabálytalanul kiugró kőtömbök,
gyorsan gördülő göröngyök,
keringő sasok a fészek fölött,
cikázó fények a felhők között.
Hegyek gyomrában fortyogó láva,
kitörni készül, habzik a káva szája..
Fenséges látvány - csak messziről,
de közelről mindenütt kopár,
szürkére vált közelről,
Ha füstöl az ormon a pipa,
haragszik, háborog a hegy,
hallgat a csendben még áhítatos ima,
Káromkodása tüzét okádja,
hömpölyög, ömlik a láva,
lejátszódik a természet ősi drámája.
Elpusztít mindent, mi útjában áll,
messze sodor a forrongó ár
állatot, embert, és növényzetet,
ilyenkor is szép, ha képekről nézed.
A hegyek csak távolról kékek,
lábad alatt a kő szürkévé lesz..
Szép álom az élet, de felébredsz,
mégis: az álom elkísérhet...
Igaz, nem mindegy, hogy távoli vagy közeli, amit szemlélünk. Az álom is más, mint az élet, bár része annak, s így néha szörnyűséges is, melyből megkönnyebbülés lehet felébredni. Azért csak reméljük a mindig szép álmokat, kedves Sarolta...
VálaszTörlésSajnos, mióta súlyos beteg vagyok, rémálmaim vannak, de a szép tájakat szeretem - már csak képen és filmen, de régen valóságban is.Ám tapasztaltam, hogy a hegyek közelről nem olyan vonzó, mint távolról.
TörlésAzt hiszem, sok más dologgal is így van ez.