Köszönöm hozzászólásodat, Gyuri. Jól érzed a tartalom összetettségét. Ebben a pár sorban igazi énünk megfoghatatlanságára, "kószáló kedvére" is igyekeztem utalni. :)
A végtelenre utalásod mintha azt jelentené: jellemző az emberre az éppen elérhető legjobbnál is jobbra vágyás-várás... Tűnődésre érdemes az is: vajon miért lehet oly értékes a rövidebb, aforizmaszerű tömörséggel megfogalmazott megállapítás? Talán mert annyira sűrít, mellbe vághat az egyszerűsége, megjegyezni is könnyebb, mint hosszabb fejtegetést. :) Köszönöm véleményed, kedves Árpád.
Vajon kik vagyunk, tudjuk-e? Míg élünk önmagunkat keressük, vizsgáljuk, és értékeljük tetteinken keresztül. Csak néha ötlik fel, érdemes-e? Nem nyugodtabb-e annak az élete, aki a mának él, s nem gondol múltra, jövőre, úy fogadja el magát, ahogy éppen van. :)
Ez az egyik lehetőség, valóban, Ildi. Az igazi énünket kutatva, bizony van is min elmerengni, s nem csoda, ha a jelenre olykor nem figyelve elréved az ember tekintete. Ezzel szemben biztosan nyugodtabb lenne, ha – mint írod - úgy fogadná el magát, ahogyan éppen van. – És a másik eshetőség, amit versikémbe belerejtettem? Miközben magát elemezné az ember, nagy érzelem fűti, s azért révül el. A kép és a cím együtt egy áhított, örök-ösztönző ideálra utal. Akibe vágya mindent belesűrített, de akit éppen ezért soha fel nem lelhet. De az ő mindensége így is vele van tele. – Köszönöm hozzászólásodat! :)
Igen sokrétű gondolatokat támasztó írás ez Gábor.
VálaszTörlésNehéz összefogalmazni mindazt, ami felbolydul az agyamban.
gyuri
Köszönöm hozzászólásodat, Gyuri. Jól érzed a tartalom összetettségét. Ebben a pár sorban igazi énünk megfoghatatlanságára, "kószáló kedvére" is igyekeztem utalni. :)
TörlésKeressük, drága Gábor, és soha sem találjuk meg.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Annál nagyobb e vállalkozás értéke, becse, kedves Mila. - Köszönöm szavaidat. :)
TörlésSok emberben lejátszódó - tán végtelen - folyamat ez. Ahogy mondani szokás, rátapintott a lényegre eme pár sor. Értékes tömörség!
VálaszTörlésA végtelenre utalásod mintha azt jelentené: jellemző az emberre az éppen elérhető legjobbnál is jobbra vágyás-várás... Tűnődésre érdemes az is: vajon miért lehet oly értékes a rövidebb, aforizmaszerű tömörséggel megfogalmazott megállapítás? Talán mert annyira sűrít, mellbe vághat az egyszerűsége, megjegyezni is könnyebb, mint hosszabb fejtegetést. :) Köszönöm véleményed, kedves Árpád.
VálaszTörlésVajon kik vagyunk, tudjuk-e? Míg élünk önmagunkat keressük, vizsgáljuk, és értékeljük tetteinken keresztül. Csak néha ötlik fel, érdemes-e? Nem nyugodtabb-e annak az élete, aki a mának él, s nem gondol múltra, jövőre, úy fogadja el magát, ahogy éppen van. :)
VálaszTörlésEz az egyik lehetőség, valóban, Ildi. Az igazi énünket kutatva, bizony van is min elmerengni, s nem csoda, ha a jelenre olykor nem figyelve elréved az ember tekintete. Ezzel szemben biztosan nyugodtabb lenne, ha – mint írod - úgy fogadná el magát, ahogyan éppen van. – És a másik eshetőség, amit versikémbe belerejtettem? Miközben magát elemezné az ember, nagy érzelem fűti, s azért révül el. A kép és a cím együtt egy áhított, örök-ösztönző ideálra utal. Akibe vágya mindent belesűrített, de akit éppen ezért soha fel nem lelhet. De az ő mindensége így is vele van tele. – Köszönöm hozzászólásodat! :)
Törlés