Tomor Gábor: JellemHát játszol?Egyre csak kijátszol.Hiú vagy?Szellő is elsodor.Légy bölcs:emberség az otthonod!A kép a
Tomor Gábor: Az emlékező„Emlékkönyvbe teszel?” &
Tomor Gábor: Perlekedéshez ajánlás: M. Fehérvári Judit Lélekidő(n) 2. című könyve elé
Talán nem túl különös, hogy az ember többnyire utólag fogja fel: milyen boldog is volt val
Tomor Gábor: VandálokTetszenek tudni, miért csak a másolatát láthatják az érdeklődők a Fradi-múzeumban az egykor megnyer
Tomor Gábor: Vers lehetGyűlölők.Gyűlöletet gyűjtögetők.Ölők.Zavarosban halászók.A tetőt is tetézők.Vers lehet, ha egybenő.
Tomor Gábor: RáérősMormol a föld, mintha hívna.Az őshaza ő –mintha várna.De nem sietek –a föld rám várhat.A kép a
Igen sokrétű gondolatokat támasztó írás ez Gábor.
VálaszTörlésNehéz összefogalmazni mindazt, ami felbolydul az agyamban.
gyuri
Köszönöm hozzászólásodat, Gyuri. Jól érzed a tartalom összetettségét. Ebben a pár sorban igazi énünk megfoghatatlanságára, "kószáló kedvére" is igyekeztem utalni.
TörlésKeressük, drága Gábor, és soha sem találjuk meg.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Annál nagyobb e vállalkozás értéke, becse, kedves Mila. - Köszönöm szavaidat.
TörlésSok emberben lejátszódó - tán végtelen - folyamat ez. Ahogy mondani szokás, rátapintott a lényegre eme pár sor. Értékes tömörség!
VálaszTörlésA végtelenre utalásod mintha azt jelentené: jellemző az emberre az éppen elérhető legjobbnál is jobbra vágyás-várás... Tűnődésre érdemes az is: vajon miért lehet oly értékes a rövidebb, aforizmaszerű tömörséggel megfogalmazott megállapítás? Talán mert annyira sűrít, mellbe vághat az egyszerűsége, megjegyezni is könnyebb, mint hosszabb fejtegetést.
Köszönöm véleményed, kedves Árpád.
VálaszTörlésVajon kik vagyunk, tudjuk-e? Míg élünk önmagunkat keressük, vizsgáljuk, és értékeljük tetteinken keresztül. Csak néha ötlik fel, érdemes-e? Nem nyugodtabb-e annak az élete, aki a mának él, s nem gondol múltra, jövőre, úy fogadja el magát, ahogy éppen van.
VálaszTörlésEz az egyik lehetőség, valóban, Ildi. Az igazi énünket kutatva, bizony van is min elmerengni, s nem csoda, ha a jelenre olykor nem figyelve elréved az ember tekintete. Ezzel szemben biztosan nyugodtabb lenne, ha – mint írod - úgy fogadná el magát, ahogyan éppen van. – És a másik eshetőség, amit versikémbe belerejtettem? Miközben magát elemezné az ember, nagy érzelem fűti, s azért révül el. A kép és a cím együtt egy áhított, örök-ösztönző ideálra utal. Akibe vágya mindent belesűrített, de akit éppen ezért soha fel nem lelhet. De az ő mindensége így is vele van tele. – Köszönöm hozzászólásodat!
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.