Szögesdrót-vágó félelem
a létezés. Porszem-
álmaim gúlaként
hevernek van és a
nincs között.
Már az
igazmondás lépcsői
sem visznek. Lefelé
zuhanó utakba
botlok, könyörtelen
házfalak közé
menekülő
szendvics-önmagam
eszem.
Cseppenként hullok
az alvilágba, ahol
minden
halottnak új életet
viszek.
Borges rávágná - M. Fehérvári Judit: Sziget című versére Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE 
Riba Ildikó: Tulipán sejtelmesen sziporkázótéli tulipánboldog napot hoztálkényes piros-sárgánfejed bólint alázattalkarcs
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Molnár József: Vizsga előttVonat-nyikorgó reggel…Rabolt dombok remegésefuttat vadat.Röghöz kötöttenmagyaráz az idő.Nem értem.C
Meghívó
MEGHÍVÓ!
Szeretettel, tisztelettel meghívom Önt az idei ünnepi könyvhéten,
a Rím Könyvkiadó
Suttogó lenkékJönnek a lányok, asszonyok,piac a táj,vesznek itt mindent,nyit a bazár,árulnak kincset, kacatot,hon
Nagyon átgondolt, csodaszépen felépített, ragyogó vers!
VálaszTörlésKedves Ditta! Köszönöm. És mondhatnám, hogy nem így volt, írás közben nem gondolkodom, és hogy amúgy sem. Minek? Hogy fájjon?
VálaszTörlés