Home » Molnár József » Versek » Molnár József: Cseppenként

Molnár József: Cseppenként




Szögesdrót-vágó félelem
a létezés. Porszem-
álmaim gúlaként
hevernek van és a
nincs között.

Már az
igazmondás lépcsői
sem visznek. Lefelé
zuhanó utakba
botlok, könyörtelen
házfalak közé
menekülő
szendvics-önmagam
eszem.

Cseppenként hullok
az alvilágba, ahol
minden
halottnak új életet
viszek.


Címkék: ,
Share:

2 megjegyzés :

  1. M. Fehérvári Judit2024. január 4. 19:13

    Nagyon átgondolt, csodaszépen felépített, ragyogó vers!

    VálaszTörlés
  2. Molnár József2024. január 7. 21:59

    Kedves Ditta! Köszönöm. És mondhatnám, hogy nem így volt, írás közben nem gondolkodom, és hogy amúgy sem. Minek? Hogy fájjon?

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )