Szögesdrót-vágó félelem
a létezés. Porszem-
álmaim gúlaként
hevernek van és a
nincs között.
Már az
igazmondás lépcsői
sem visznek. Lefelé
zuhanó utakba
botlok, könyörtelen
házfalak közé
menekülő
szendvics-önmagam
eszem.
Cseppenként hullok
az alvilágba, ahol
minden
halottnak új életet
viszek.
Related Post
Mátay Melinda Mária: Britt G. Hallqvist : Az a fiú ott (műfordítás)Az a fiú ott, jól van.Odakint lehet, ameddig csak akar,és akkor megy aludni, amikor kedve van.Akkor
Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Molnár József: Hét mosoly Porszem vagyok, hallgatok, kezem, lábam nem mozog. Süket vagyok, mint a vak
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagyon átgondolt, csodaszépen felépített, ragyogó vers!
VálaszTörlésKedves Ditta! Köszönöm. És mondhatnám, hogy nem így volt, írás közben nem gondolkodom, és hogy amúgy sem. Minek? Hogy fájjon?
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.