►Allegória Irodalmi-, Művészeti- és Közösségi portál

Kapolyi György: A döglött álmok háza

A vénember mindig álmaiban élt igazán, a nappalok, csak az éjszaka várására voltak jók. Ahogy felébredt, elintézte kötelező teend... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Tűzmadár

kandallóban fahasáb pattog fénye szobám falára rajzol képzeletemben madár surrogva szárnyat bont árnyéka érzékin táncol dadogó fényű ... Tovább olvasom »

Thököly Vajk: Itthon vagyok

https://www.youtube.com/watch? v=y8G4U3D1M10 Tovább olvasom »

Seres László: Igazság

Ezernyi kérdésre ki ad választ S mit ér amit tud s mit amit titkol Cipeljük a fénybe kúszó égig Keresztként súlyát vállainkon Megmérette... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Háborúk

Isten és Sátán alkotás – rombolás, jóság – gonoszság, őszinteség – álnokság. Együtt a lelkünkben, együtt az emberi közösségekben, min... Tovább olvasom »

Vasas Marianna: Élet az emberek után

Zajhangyák milliárd parány árnya ében lángokba vígan poroszkált, zérusfüggöny bársonyzuhataga oltotta a sok nyüzsgő kis parázst, és moto... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Tiltott gyümölcs

Szemed bűvkörében fürdetsz egész este, csókolgatod, cirógatod ajkam, arcom, két karod testemen tüzet csihol, fejemet melledre, bőröd alá... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Piócanász

A vén fa kerti szék olyan rozoga, hogy életveszélyes volt beleülni. Nem igazán tanácsos fészkelődni benne, a legkisebb mocorgástó... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Kései parázs

kértél belőlem adtam magamnak alig maradtam megkóstoltál hagytam érzésektől elállt szavam fanyar voltam talán prüszkölve kiköptél ost... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Álompáros

Hitem, mit tennem kellett volna valami légüres fehérbe zuhant, elakartam kapni a tódult tavaszt hogy nyílló látomás kápolnájába avass... Tovább olvasom »

Seres László: Vers a vershez

Tiszta légy s igaz. Gyönyörök gyönyöre, vérrel leírt szó, gyógyír fájdalmunkra. Mindenható infúzió. Ne kelts zajt, felszínes mámort ... Tovább olvasom »

Vasas Marianna: Álomketrec

Olykor-ketrec álomvilág, levegőtlen, bús délibáb, valós érintést koldulva sikolt fel a képzet súlya: kárörvendnek metaforák. Mert a d... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Kövek között

Köves úton botorkálok, utam végén mély az árok. Csillagtalan éjszakában a természet templomában hasztalan küldöm fohászom. Nem találo... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Részegen és józanul

Józan vagyok, téged nézlek. Mint a szivacs, úgy eláztál. Tátongnak az üres zsebek Holnap ismét, jaj de innál. Tanuld már meg, balga l... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Éjfél jő

Hatalom testén át tobzódok jövőbe, holtakkal telt meg ez túlvilág, üres bábarcok merednek előre, halott szemük igéz s megboc... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Őszinte grimasz

Fel hát, s előre! Ugyan míly mozdulat az, mely megérné? Olcsó műszirup ez, nincstelen vigasz, mely azt szeretné, h... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Az ablakban

Igen. Kiszállt a taxiból, a sofőr mögötti ajtón, és be sem csapta maga után. Előredőlve állt, hosszú- piros sáljának végei a sáros kö... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Vágyálom

csillogó tükörkép kék taviszép vízben hajlongó karcsú lány megigéz fűszeres illata bódító parfüm mézelő nyárban virágok versenyén hűs... Tovább olvasom »

Farda József: A találkozás

A fiú korán elhagyta a szülői házat, mert mindenáron önálló akart lenni. Tudatosan építette fel az eljövendő életét. Szeretett volna ... Tovább olvasom »

Vasas Marianna (Lángszender) : Amorfium

Álmom éjféli homálymezején egy igaz-bús, csalóka helyen találtam hirtelenjében magam. Az igazbúság sejtelmes leplén régselymű vígság tör... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Ez így történt – nem krimi!

Buba néni és Miska bácsi egy társasház földszintjén laktak saját lakásukban. Korukra való tekintettel a földszinten, hisz’ mindkett... Tovább olvasom »

Seres László: Miért félnél

Miért félnél? Minden könnyben van öröm, minden mosolyban van némi sóhaj. Keringesz a naparcú fénykörökön, sebeidet meg behintik sóval. Ö... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Bölcs az öregkor?

Amikor szakadék szélén forog a világmindenség, nincs kapaszkodó, és hirtelen pimaszul elfogy a lég, vonatfütty és kerekek zakatolnak, do... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Pánik

Lábujjhegyen, lassan lépek, óvatosan körülnézek. Észreveszem, ha követnek, szaporázom lépteimet. Végül már zihálva futok, talán biztonsá... Tovább olvasom »

Mikor az ember saját képére formálta Isteneit -, s úgy hitte uralja természet, a víz, a tűz, a levegő, a föld erőit, s a hallgatag éte... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Könnyek jönnek

Parány fénygömbök terítenek éjszakát az setét fellegtől megnyíló égre. De nem festhetik ugyanolyan színre, n... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Homokban

fullasztó forró szél száguld csupasz kórót zörögve gördít vörös homokban haldokló barna bogár enyhet nem talál ócska fotelra ... Tovább olvasom »

Kapolyi György: A létra

Mostanában már nem kell magammal cipelni a létrámat. Régebben, bárhova fel akartam menni, mindenütt problémát okozott a létrák hiánya... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Részegen és józanul

Józan vagyok, téged nézlek. Mint a szivacs, úgy eláztál. Tátongnak az üres zsebek Holnap ismét, jaj de innál. Tanuld már meg, balga lél... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta Fogas kérdés

Azért van harminckét fogunk, harapni és rágni tudjunk. Szép fogsor a száj ékszere, mosolyunk villoghat vele. Bekeríti a nyelvünket, közv... Tovább olvasom »

Hírek Lengyel Jánostól, Lengyel Jánosról

http://www.szozat.org/index. php/porte/tartalommutato/5441- arcel-onvallomassal-lengyel- janos-iro-ujsagiro A Kárpátaljai Hírmond... Tovább olvasom »

Mit tudják ők

Mit tudják ők, hogy mi ölt benned testet, mely részek állnak össze egésszé, s hogy vágyaid is régen szertefeslett, mi si... Tovább olvasom »

Nyári emlékek

A nyár emlékek garmadáját hozta elém, mikor gyermekkorom Nagyváradját meglátogattam. A régi séták elevenedtek meg bennem, ahogy az ut... Tovább olvasom »